Libertinusok
Libertinusok Szabaddá tett rabszolgák vagy azok utódai. Latinul a szabadon bocsátott rabszolgák gyermekeit jelölte, mert a »libertinus« szó szerint: »a szabadoshoz tartozó«, magát a szabadon bocsátott rabszolgát pedig »libertus«-nak nevezték. A latinból átvett, itt szereplő g. szó: libertinosz az ÚSZ-ben egy helyen fordul elő.
A szó előfordulási helye az ÚSZ-ben: ApCsel 6,9. Itt a libertinosz-ok zsinagógájáról esik szó. Ezek az emberek olyan zsidók voltak, akiknek az őseit Kr. e. 63-ban Pompeius hadvezér a meghódított Jeruzsálemből vagy Palesztina egyéb területeiről hadifogoly-rabszolgaként Rómába hurcolta. Később szabadokká tették őket. Külön településen éltek a Tiberis folyón túl. Egy részük viszont, vagy inkább az utódaik egy része visszatelepült Jeruzsálembe, ahol külön zsinagógájuk volt.
A libertinusok ISTVÁN későbbi vértanú ellenfelei voltak, az említett bibliai hely együtt sorolja fel őket még másik négy zsinagógával (cérénei, alexandriai, ciliciai és ázsiai). Még sincs 5 különféle zsinagógáról szó – amit a kötőszó mutat –, hanem csak kettőről. Az 5 csoportra, melyek 2 zsinagógát használtak (az egyiket hárman, a másikat ketten), az volt a jellemző, hogy eredetileg mindnyájan HELLÉNISTÁK, azaz Palesztinán kívül élő, görögül beszélő, görög műveltségű zsidók voltak, akik később Jeruzsálembe költöztek. Maga István is ilyen volt, s valószínűleg azért haragudtak meg éppen ők rá, mert köztük végezte görög nyelvű bizonyságtételét.
Ha a libertinusoktól eltekintünk, akkor az első csoport tagjai Észak-Afrikából, a másodiké Ázsiából származtak. E felosztáshoz nem »illik« a Rómából jött libertinus csoport. Béza Tódor reformátor ezért »libiaiak«-ra akarta a libertinusokat javítani az örmény fordítás alapján. Ez az olvasat azonban egyetlen g. kézirattal sem igazolható.
BJ
