Magvető Noha már az ősatyák is ismerték a földművelést (1Móz 26,12), Izráel igazából csak a honfoglalás után lett földműves néppé. Vetés előtt nagy gondot fordítottak a talaj megmunkálására. Ezt általában ekével végezték, hegyes-köves vidékeken pedig ásóval vagy kapával. A korai esők idején (ősszel) vetették a búzát és az árpát. A vetés úgy történt, hogy kézzel szétszórták a magot, majd a talajba szántották. De úgy is végezhették, hogy rászórták a friss szántásra, vagy pedig az eke után a barázdába. Ugyanazon földbe nem lehetett egyszerre kétféle magot vetni (3Móz 19,19; 5Móz 29,9). Gyönyörűen ábrázolja a szántóvető ember munkáját az Ézs 28,23-29 másálja. Jeremiás arra inti kortársait, hogy ne vessenek a tövisek közé (Jer 4,3), ami nyilván a nép életfolytatására vonatkozik. Az ÚSZ-ben a magvető alakjával legtöbbször Jézus példázataiban találkozunk (Mt 13,3k.18.20.22.23 par), de többször említi Pál apostol is (1Kor 9,11; 15,36kk; 2Kor 9,10; Gal 6,7k). (Ld. még MAG)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.