Megemészt
Megemészt Eredeti értelme: megenni valamit, és így megemészteni (4Móz 11,33). A B-ban leginkább átvitt értelemben fordul elő.
Isten megemésztő tűz (5Móz 4,24; 9,3; Zsid 12,29). Ez a megemésztő tűz a teofániák és epifániák kísérő jelensége (2Móz 24,17; Zsolt 50,3; 97,3k). Haragjának tüze megemészti ellenségeit (2Móz 15,7; Zsolt 21,10; 39,12; Ézs 26,11; Jel 20,9), e földet (5Móz 32,22), s azokat, akik nem akarnak megtérni (Ám 5,6), és a nagy mélységet is (Ám 7,4). Szájából tűz jön ki, ami mindent megemészt (Zsolt 18,9). Megemésztő tűz igéje (Jer 5,4) és minden ítélete (Ézs 1,7; Jer 17,27; 21,14; Ám 1,14; 2,2; 5,6; Náh 3,14). Kultuszi vonatkozásban Áron első áldozatát az Úr színe elől kijött tűz emésztette meg (3Móz 9,24). Nádábot és Abihút (3Móz 10,2), Kórah lázadó csoportját (4Móz 16,35) tűz emésztette meg.
Isten jelül is adja a mennyből leszálló tüzet. Illés áldozatát Isten tüze emésztette meg (1Kir 18,38), valamint Ahazjá embereit is, akiket a király Illés elfogatására küldött (2Kir 1,10.12).
Megemészthet a gonoszság (Ézs 9,17), ostobaság (Préd 4,5), éhség (Jób 18,12k), dögvész (Ez 7,15), vadállat (Ez 34,28), sáskajárás (2Krón 7,13; Ám 1,4), hazug istentisztelet (Hós 5,7). Megemészthetjük esztendeinket, mint a beszédet (Zsolt 90,9). Az ezüstöt, aranyat megemészti a rozsda (Mt 6,19; Jak 5,3), a ruhát a moly (Mt 6,20; Jak 5,2), az embert betegség, gond, csüggedés, viszálykodás (Zsolt 143,3; Gal 5,15).
Az engedetlen Izráelt ellenségei emésztik (Ézs 1,7; Jer 2,3; 30,16; Dán 7,23; Hós 7,8), a helyreállított Izráel ellenségeit emészti meg (Abd 18; Zak 12,2k). A messiási korban a dübörögve menetelő csizmákat és a véráztatta köpönyegeket tűz emészti meg (Ézs 9,4).
