Megszállott, megszállottság
Megszállott, megszállottság Egy bizonyos lelkiállapotot, helyzetet fejez ki ez a két szó, melynek gyökere a bibliai világképben és gondolkozásban van. Az ember ugyanis általában Isten uralma alatt él, és lelke Isten parancsait, hatását veszi át. A megszállottság pedig azt fejezi ki, hogy az ember idegen uralom alá került, melynek - akár tudatosan, akár tudattalanul, akár készséggel, akár kényszerből - engedelmeskednie kell. Ennek a megváltozott helyzetnek rendszerint rendkívüli, gyakran tragikus jelei és következményei vannak, sok esetben kifejezetten az ember pusztulását célozza vagy jelenti a megszállottság.
A B szóhasználata sokszínűsége következtében a megszállottságnak is sokféle kifejezése van: akár az ördög, Sátán, akár szellemek, démonok, akár hamis lélek szerepelhet a megszállottság okaként.
A megszállottság minősítése is eltérő: sok esetben felelős érte az ember, mert tudatosan mellőzte vagy szegte meg Isten parancsát, és így adott alkalmat az idegen hatalomnak; más esetben azonban az ember nem tekinthető bűnösnek, legfeljebb áldozatnak, hiszen egy nálánál nagyobb erő legyőzte és vett felette hatalmat.
A fogalomnak sok magyar megfelelője van; a Károli-fordításban a leggyakoribb az ördöngős kifejezés volt, az ÚF megpróbál árnyaltabban fordítani.
Néhány jellemző eset a B-ból, mely az idegen szellem, lélek hatását fogalmazza meg:
Saul királyt időnként rossz szellemek gyötrik (1Sám 16,14; 18,10; 19,9). Míkájehú próféta szavai szerint egy hamis lélek vállalkozott arra, hogy hazug lélekként fog szólni a próféták szájából (1Kir 22,21; ill. 2Krón 18,20). Az ÚF a 2Kir 21,6-ban halottidézőt említ, míg a Károli-fordításban ördöngőst olvasunk (ugyancsak az 1Sám 28,3-ban is). Az ÚSZ-ben sokszor olvassuk ezt a szót; Jézus programbeszédében szerepelnek a megszállottak (Mt 4,24); Jézus a démonokat kiűzi az emberekből (Mt 8,16); több betegről is azt olvassuk, hogy megszállott (Mt 8,28; 9,32; 12,22; 15,22; Lk 8,2; 8,30); Júdásban is a Sátán »cselekszik« (Lk 22,3kk). Az apostoli korban is említenek »megtévesztő lelkeket« (1Tim 4,1).
A megszállottság jelei közül a leggyakoribb valamiféle betegség (Mk 5,5; 9,18kk és par); esetleg a félelemnek, gyűlöletnek a megszólalása Jézussal és tanítványaival szemben (Mt 8,29; ApCsel 16,16kk).
Jézusnak hatalma van a megszálló lelkek fölött, és szavával, parancsával gyógyította az embereket. Ezért meg is vádolták azzal, hogy az ördöggel áll szövetségben (Mt 12,22kk). Jézus azonban válaszában - az Ézs 49,24-re utalva - arról szólt, hogy az erős hatalomtól csak a még erősebb tud szabadítani, és ha valaki kiűzi az ördögöket, akkor elérkezett az Isten országa.
Jézus tanítványainak is felhatalmazást adott a megszállottság gyógyítására (Mt 10,1; ApCsel 5,16; 8,7). Az apostoli levelek is figyelmeztetnek arra, hogy az embernek szüksége van Isten erejére, fegyverzetére az idegen hatalmak ellen (Ef 6,16); - illetve ha Isten erejével szembeszáll az ördöggel, az meghátrál (Jak 4,7).
HP
