Megújul, megújulás
Megújul, megújulás A megújulás fogalma alapvetően azt az eseménysort jelenti, amelynek során az Istenhez megtért ember életében az annak megfelelő események végbemennek (vö. MEGTÉRÉS). Míg a megtérés egyszeri, pontszerű történésnek tekinthető, addig a megújulás folyamat.
Az ÓSZ-i szóhasználatban különösen is hangsúlyos, hogy a megújulás véghezvivője maga Isten, akinek kegyelme naponta megújul (JSir 3,23), és ebből fakadóan könyörül az emberen. Az élet megújulása egzisztenciálisan értendő, ez az ÓSZ-i kijelentés szerint olykor külsőlegesen is felismerhető mozzanatokban nyilvánul meg. Jób, nyomorúsága előtt arra számított, hogy dicsősége meg fog újulni (Jób 29,20). Isten kegyelme és áldásai nyomán megújul az ifjúság (Zsolt 103,5). Az Úrban bizakodók ereje megújul (Ézs 40,31). Az ÓSZ-ben is megtalálható azonban a megújulásnak olyan értelmezése, amely elsősorban a SZÍV és LÉLEK megújulását jelenti (Zsolt 51,12). Ebben az esetben az emberi akaratnak is szerepe van a megújulásban, és az etikai konzekvenciákkal jár együtt, vagyis a megújulásban megvalósul az a szándék, hogy az ember, vétkeit elhagyva, Istennek engedelmes életet folytat (Ez 18,31).
Az ÚSZ szóhasználata szerint a megújulás kizárólag ebben az értelemben értendő. Pál szembeállítja a jelen világ törvényszerűségeinek alávetett életformát a megújult élettel, amely az értelem megváltozásának a következménye (Róm 12,2) és ami az új ember felöltözését jelenti (Ef 4,23). Nála is hangsúlyos, hogy az új ember felöltözése nyomán az állandó megújulás etikai következményekkel jár (Kol 3,9kk). A megújulás Krisztusban megy végbe, s annak eszköze a KERESZTSÉG, a megújulás fürdője (Tit 3,5; vö. 2Kor 5,17). Zsid 6,4kk szerint lehetetlen, hogy a visszaesők ismét megújuljanak.
SzCs
