Mező
Mező Állattartásra, legeltetésre való sztyeppeszerű terület, h. carábáh, a h. 'adámáh ellentéte, amelynek alapjelentése: megmunkált föld, földművelésre használt terület. Palesztina pusztái sehol sem homoksivatagok. Még szikes pusztaságok is csak ritkán fordulnak elő. Palesztina mezői többnyire mészköves talajon vékony humuszréteggel rendelkeznek, melyen kellő mennyiségű csapadék híján csupán egész szerény növényzet fejlődik ki, ami azonban lábasjószágok tartására alkalmas. A mező növényzetének állapota csaknem teljesen a harmattól függ (1Móz 27,28; 5Móz 33,28; Jób 29,19; Énekek 5,2; Hós 14,6).
A mező növényvilága: pusztai tövis, tamariszkusz, akácfa, fű (2Móz 3,1; Bír 8,7.16; Jer 17,6; 48,6).
A mezők lakói az ún. nomád állattartók. Izráel ősatyái már félnomádnak tekintendők: tartózkodási helyül a mezőségek peremterületeit választják, Jákób földet vásárol (1Móz 33,19), József kévékről álmodik (1Móz 37,6kk) stb.
A B letelepedett, kulturált életviszonyok között élő szerzői számára a mező (puszta) néptelen (Jób 38:26; Jer 2,6), elhagyott (Ézs 27,10), szikkadt (Ézs 35,1.6; Ez 19,13), sötét (Jer 2,6.31), bizonytalan (Zsolt 55,8; JSir 5,9), ijesztő (Jób 24,5; 39,5k; Ézs 30,6; Jer 2,6.24) vidék.
A mező az elűzött vagy üldözöttek tartózkodási helye (1Móz 21,14), a tisztátalan lelkek, démonok lakóhelye (Mt 12,43), ugyanakkor az állhatatosság bebizonyításának színhelye is (2Móz 1-15; Hós 2,14). Itt kezdi hirdetni Keresztelő János az Isten országa evangéliumát (Lk 3,3kk), s innen indul Jézus messiási szolgálatának megkezdésére (Mt 4,1). Palesztinát K felől a szír-arab puszta (4Móz 21,11; 5Móz 2,8; Bír 11,22; 1Krón 5,9; 2Krón 8,4 stb.), D felől pedig a Sínai-puszta határolja (1Móz 14,6; 21,14.21; 2Móz 16,1; 17,1; 19,1k; 3Móz 7,38 stb.). A Sínai-pusztának a Jordán völgyében van egy északi nyúlványa, melyet Júda pusztájának hívnak (5Móz 1,1; 2,8; Józs 12,1.3; 15,61; Bír 1,16; 1Sám 23,14; 25,4.14; Mt 3,1; Lk 3,2 stb.).
DI
