Mos, mosakodik
Mos, mosakodik 1. Mos H. k-b-sz (piél). Alkalmanként említi az ÓSZ a ruha megtisztítását, ill. megmosását (2Sám 19,25), leggyakrabban azonban kultikus célból végzett megmosásokról hallunk (2Móz 19,10.14; 3Móz 6,20-17,16; 4Móz 8,7.21; 19,7k.10.19.21; 31,24). Az átvitt értelmű használat a prófétai és a költői szövegekben fordul elő (Zsolt 51,4.9; Jer 2,22; 4,14; Mik 7,19; Mal 3,2). A mosás fahamuból vagy ásványi anyagokból készített lúggal (h. bórit: »szappan«, neter: »nátron«) történt (Jer 2,22; Mal 3,2).
2. Mosakodik H. ráhat, g. niptó Az ókori K-en a testápolás céljából vett fürdők általánosan elterjedtek voltak. Nagy figyelmet fordítottak a lábápolásra, amit általában este végeztek (Énekek 5,3). A betérő vendégnek vizet adtak, hogy megmoshassa lábát (1Móz 18,4; Bír 19,21). A munkát rabszolgák végezték, Jézus jelképes, ill. tanító célzattal mosta meg tanítványai lábát (Jn 13,4kk; vö. 1Tim 5,10). Étkezés előtt szokásban volt megmosni a kezeket, bár ez nem csak higiénikus célból történt, hanem vallásos előírás is volt. Jézus a kultikus jellegű kézmosást nem mindig gyakorolta, amin a farizeusok csodálkoztak (Lk 11,37k; vö. Mt 15,20).
Előkelőbb házaknál kisebb méretű nyitott fürdőmedencék is lehettek a belső udvarban (2Sám 11,2). Képes értelemben beszél a próféta az újszülött gyermek megmosásáról (Ez 16,4), az ApCsel 9,37-ben pedig a halott megmosásáról hallunk. Tisztasági fürdőt említ Ruth 3,3; 2Sám 12,20; Ez 23,40. A leghatékonyabb volt az »élő«, azaz a folyóvíz (2Móz 2,5: a fáraó leánya; 2Kir 5,10: Naamán; vö. 3Móz 13,54-58). Átvitt értelemben szól a megmosásról a Zsolt 51,4.9; Jer 4,14; Zsid 10,22; Jel 5,7; 7,14. (Ld. még MEGTISZTÍT, MEGTISZTULÁS)
