Nevelő
Nevelő Általános értelemben nevelő mindenki, aki mások életét formálja, sajátos értelemben pedig az, aki a nevelést élethivatásszerűen végzi.
ÓSZ-i tudósítások is tanúskodnak arról, hogy tehetősebb szülők gyermekeik nevelését nevelőkre bízták. Dávid Salamon nevelésével Nátán prófétát bízta meg (2Sám 12,25). Dávid többi fiainak a nevelője pedig Jehiél, Hakmóni fia volt (1Krón 27,32).
A nevelő feladata egyfelől az volt, hogy a rábízott gyermeket, ifjút a szükséges ismeretekre megtanítsa, másfelől pedig az, hogy személyes példaadásával növendékét rávezesse, hogyan kell a megtanultakat a gyakorlati életben megvalósítani.
Mivel a nevelés személytől személyre irányuló természetű, ezért rendkívül fontos a nevelő személye. A B-i értelemben vett nevelés elsősorban nem különféle ismeretek közlése, noha ez is hozzátartozott, hanem hitre, engedelmességre, istenfélelemre való nevelés. Ezért csak az végezheti igazán, akinek Istennel személyes kapcsolata, hittapasztalata van, s akinek az életében együtt van a hit és az engedelmesség, az isteni dolgok ismerete és azok megélése. A B azt az igényt támasztja a nevelővel szemben, hogy személyén ragyogjon át Isten személye, lénye. A nevelőre rábízottnak meg kell éreznie, hogy a nevelőn keresztül maga Isten neveli őt: szeretete, szigora, fegyelmezése mögött Isten szeretete, szigora, fegyelmezése van. Aki a gyermeket, fiatalt megbotránkoztatja, nem Istenhez vezeti, hanem tőle elszakítja, az B-i értelemben nem nevelő, hanem félrevezető, akire súlyos ítélet vár.
Szükséges, hogy a nevelőnek legyen célja, eszményképe, amit el akar érni, meg akar valósítani növendéke életében. ÓSZ-i megfogalmazásban ez az eszmény a törvényt, az Isten akaratát ismerő és cselekvő ember, aki hitből él. ÚSZ-i megfogalmazásban a nevelő eszménye Jézus Krisztus, aki az Isten képmása, nevelői célja, hogy munkája nyomán a rábízottakban kiábrázolódjék Jézus Krisztus arca. Ehhez mind a nevelőnek, mind a neveltnek nélkülözhetetlen szüksége van a Szentlélekre, aki által mindez végbemegy (Gal 4,19; 2Kor 3,18).
Átvitt értelemben Pál apostol a törvényt Krisztusra vezérlő mesternek, nevelőnek nevezi. Az apostol leveleiből azonban az is kitűnik, hogy a törvénynek ez nem az egyetlen feladata. S az, akihez elvezet, nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem azért, hogy betöltse (Mt 5, l7kk).
NA
