Ninive
Ninive Ókori város (akk. ninuva, ninua vagy nina, h. ninvé vagy ninövé, g. Nineüi). Már a történelem előtti és a korai történelmi korban is lakott hely volt. A B-i tudósítás szerint Nimród alapította (1Móz 10,8kk).
A tulajdonképpeni Ninive a Tigris keleti partján, a Khauzar folyó torkolatánál feküdt. Tágabb értelemben azonban a Tigris-Felső-Zab-Khauzar folyók közén fekvő, északról dél felé haladva, Khorszabad (Dur-Szarrukin), Balavat, Reszen, Kelah, valamint a Tigris nyugati partján fekvő Rehóbót-Irk városokat is a nagy Ninivéhez tartozónak tekintették (vö. Jón 1,1; 3,3; 4,11).
A város jelentőségéhez nagyban hozzájárult, hogy az Istár-kultusz központja volt. Istárt az anyaság, szerelem, harc és a győzelem istennőjeként tisztelték. Később Nabu-nak is építettek Ninivében templomot.
Az asszír történelemben Ninivének mindig jelentős szerepe volt. Az Ó- és Közép-asszír Birodalom idején a királyi székhely Assur volt. Csak a késő Asszír Birodalom idején, Szanhéribtől kezdve (Kr. e. 705-681) lett Ninive Asszíria fővárosa (vö. 2Kir 19,36; Ézs 37,37). Szanhérib sokat tett a város megerősítéséért és szépítéséért. A várost hatalmas, helyenként 25 m magas, kettős fallal vette körül, amelyen 15 kapu volt. A fal körül 50 m széles árok volt. A Kujundzsik-dombon pompás királyi palotát építtetett. A várost bőven ellátta vízzel, amiben, a védelmen kívül, a várost körülvevő ároknak is fontos része volt (Náh 2,9; 3,8). Megépíttette a 30 m széles királyutat. Kiszélesíttette az utcákat, tereket, pompás parkokat létesített. Sokat tett a városért Asszarhaddón (Kr. e. 680-669), és Asszurbanipal (Kr. e. 669-631) is. Utóbbi nevéhez fűződik a 20 ezer agyagcserépből álló könyvtár létesítése, aminek a feltárása (1854-ben) óriási értéket jelentett az asszirológia, s általában az ókori Kelettel foglalkozó tudományok számára.
Asszurbanipal halála után az Asszír Birodalom rohamosan hanyatlani kezdett. Nabopolasszár Kr. e. 612-ben elfoglalta, és teljesen lerombolta a várost. A város eleséséhez nagymértékben hozzájárult a Tigris szokatlanul nagy áradása, aminek a következtében a várost védő falak több helyen leomlottak. A városok sokáig pusztán maradtak, lakatlanok voltak, csak a hellenizmus korában népesültek be újra. Claudius császár idejében Ninivét Ninus-nak vagy Ninivá-nak nevezték. A romok feltárását a 19. sz. közepén angol tudósok kezdték el.
A B többször említi Ninivét. Náhum rabló, erőszakos és vérszopó városnak nevezi (Náh 1,11; 2,l0kk; 3,1), Zofóniás pedig vigadozó, gőgös, magabiztos városnak (Zof 2,15), amely nem fogadta meg az intést (Zof 3,2). Jónás prófétát fenyegető ítélet meghirdetésére küldte Isten Ninivébe (Jón 1,1; 3,4). Jónás prédikálására a város megtért, s az ítélet elmaradt (Jón 3,5kk). De a megtéréshez illő élet nagyon rövid ideig tarthatott, s ezért bekövetkezett a próféták által meghirdetett pusztító ítélet (Náh 1,12.14; 3,5kk; Zof 2,13). Jézus Ninivét intő példaként említi (Mt 12,41; Lk 11,32).
NA
