Ostor, ostorozás
Ostor, ostorozás Az ostor szíjból vagy kötélből készített eszköz állatok és emberek serkentésére, illetve büntetésére. Ostorral ösztökélték a harcikocsi elé fogott lovat (Náh 3,2) és az igavonó barmot, de ostorral fenyítették az engedetlen és rest szolgát is.
Az ÓSZ főleg átvitt értelemben beszél ostorról és ostorozásról. Salamonnal kapcsolatban a király irányító, fegyelmező tevékenységéről olvassuk azt, hogy az ostorral történt (1Kir 12,11.14). Ugyanitt az ostorozás másik eszköze, a skorpió van említve, ami ólomgolyókkal súlyosbított többágú ostorkorbács. Az előző tevékenység súlyosabb formáját fejezi ki.
Költői szemlélet szerint Isten is ostorral fenyít és fegyelmez (Zsolt 38,2; 39,11; Ézs 10,26). A rómaiak büntető eszközként használták az ostort. A halálos ítélet magába foglalta a megostorozást is, de ez utóbbi önálló büntetésmód is lehetett. Így érthető Jézus megostorozása (Mt 27,26; Mk 15,15). Lukács és János arra engednek következtetni, hogy Pilátus az ostorozást lehetőségnek vélte Jézus szabadon bocsátására (Lk 23,16; Jn 19,1-5).
Jézust nem érte váratlanul a szenvedésnek semmilyen formája (Mt 20,19), de tanítványainak is fel kell készülni a megostoroztatásra (Mt 10,17; 23,34; Zsid 11,36).
Pál többször is szenvedett ostorozás miatt (2Kor 11,24k), pedig mint római polgárnak bizonyos védelme volt az ilyen fajta fenyítéssel szemben (ApCsel 22,25-29).
Működése során Jézus maga is használt ostort: ezzel vitte végbe a templom megtisztítását (Jn 2,15).
KI
