Otniél
Otniél Káléb öccsének, Kenaznak a fia, egy D júdai nemzetség névadó őse (Józs 15,16-19; 1Krón 4,13; 27,15), kisbíra (Bír 3,9.11). Meghódította a kálébi örökséghez tartozó KirjatSzéfert. Ennekjutalmául Káléb hozzá adta feleségül Aksza nevű lányát. Lánya unszolására Káléb megajándékozta őket a D-en lévő Felsőés Alsó-forrásokkal (Józs 15,16-19; Bír 1,12-15). A Bír 3,8-11 szerint Otniél a kisbírák egyike, aki Kúsan-Risátaimtól, ArámNaharaim (Edóm) királyától megszabadította Izráelt.
Ozirisz Az egyiptomi istenpantheon egyik feje, a halottak és az erkölcsi vizsgáztatás istene. Kultusza a halál és a feltámadás kérdésével olvadt össze. Az egyiptomi hit azt tartotta róla, hogy ő tanította meg az egyiptomiakat a földmüvelésre és tőle származnak a legrégibb törvények is. Kultuszhelye Abydos volt.
Történetét Plutarchos görög történetíró így örökítette meg: Ozirisz Egyiptom királya volt, akinek gonosz testvére, Seth az életére tört. Embertormájú koporsót csináltatott, s egy lakoma alkalmával kipróbáltatta, hogy kinek illik legjobban. Amikor Ozirisz is befeküdt, Seth ólmot öntetett rá, a koporsót leszögeztette és a vízbe dobatta. A koporsót a tenger hullámai Byblosba vitték. Felesége, Ízisz azonban megtalálta és hazavitte Egyiptomba. Seth ekkor megtámadta és a holttestet dühében darabokra szaggatva szerteszórta. Ízisz férje holttestének a darabjait megkereste és - az egyik hagyomány szerint - ott temette el, ahol megtalálta. A másik változat szerint Anubis, a halottak istene és fia, Horus segítségével összeillesztette és megelevenítette. Plutarchos az utóbbi változat mellett áll. Ezután Horus bosszút állt atyja gyilkosán. Atyja ettől kezdve a megérdemelt tiszteletben részesült, s amikor meghalt, a lelke főnixmadár formájában ott tartózkodott sírja közelében. - A mítosz valószínű értelme: Ozirisz a jóságnak és az igazságnak, Seth az erkölcsi rossznak a megtestesítője.
Ozirisz tisztelete a hellenisztikus korban Görögországban és a Római Birodalomban is elterjedt, ahol az alakja Serapissel olvadt egybe.
