Ötvös
Ötvös A színesfémek megmunkálásának mesterembere, már a legősibb kultúrákban is jelen volt.
Izráelben - még megnevezés nélkül - megtaláljuk már a honfoglalás előtt: Áron aranyborjút készít (2Móz 32); Mózes pedig Becalélt és Oholíábot bízza meg a szent sátor fém- és textilmunkáinak elkészítésére, mert Isten őket erre képesítette (2Móz 31). A Bír 17,4 szerint a bálványszobor-készítésre ötvöst fogadnak.
Tudjuk, hogy rezet tudtak Palesztinában bányászni (5Móz 8,9); ugyanakkor azonban a nemzetközi kereskedelemben szerezték be a többi színesfémet: ezüstöt, ólmot, ónt, aranyat és rezet is (Ez 27,12k).
Ismerjük szerszámaikat: kalapácsot, szöget (Jer 6,4); üllőt, simítókalapácsot (Ézs 41,7); tégelyt és olvasztókemencét (Péld 17,3); fújtatót (Jer 6,29). A fém tisztítása az Ézs 1,25 szerint a következő : salakolvasztás, kilúgozás, az ón eltávolítása. Ez sokszor lesz Isten ítéletének kifejezése is (Ézs 1,25; 48,10; Jer 6,28; Ez 22,18; Zak 13,9; Mal 3,2). A próféták csúfolták is a bálványkészítést, mint ami csak ötvösmunka (Ézs 40,19).
Ismeretes Efezusban az ötvösök »lázadása« üzleti irigység miatt (ApCsel 19,23).
