Párt
Párt G. haireszisz. A párt mai értelemben: az egy vélemény köré felsorakozó csoport. A szekta gyakran pejoratív értelmű.
Az ÓSZ szilárd terminológiai meghatározás nélkül említ bizonyos pártokat és csoportokat: Kórah csoportja (4Móz 16,1-35); Illés és a Baal-próféták követői (1Kir 18,4.19); Elizeus és prófétai iskolája (2Kir 9,1kk); a názírok (4Móz 6,3-21); a rékábiak (Jer 35,1-19).
A zsidóság az intertestamentális korban sem volt egységes, hanem több pártra szakadva élt. Josephus Flavius zsidó történetíró 3 fő pártot sorol fel: a farizeusok, a szadduceusok és az esszénusok pártját, amelyekhez még hozzáveszi a zélóták csoportját.
A keresztyénséget kezdettől fogva zsidó szektaként értelmezte a környezete, és a »názáreti irányzatnak« nevezte el. Keresztyén oldalról ezt a minősítést természetesen nem fogadták el (ApCsel 24,5.14). Az ApCsel 6,1-ben olvasható irányzatok (»görögül beszélő zsidók« és a »héberek«) még nem jelentenek pártot, noha Pál apostol missziói útjain gyakran találkozik júdaizáló tendenciákkal (2Kor 2,4k.12-15). A párt kifejezést a páli levelek szigorúbb értelemben használják. Az apostol szerint a pártok léte, a gyülekezeten belüli szakadások Krisztus egyházának tagadását jelentik. Ezek ui. »a test cselekedetei« (Gal 5,20). Az egyházban nem lehetnek pártok, mivel Krisztus testét nem lehet részekre osztani (1Kor 1,13). Ahol pártoskodások vannak, ott az egyház megszűnik Krisztus egyháza lenni. A későbbi ÚSZ-i iratok a szekták megjelenését eszkhatológiai jelnek tekintették (2Pt 2,1kk; 1Jn 1,2). (Ld. még KRISZTUSPÁRT)
