Praescientia
Praescientia Latin szó, jelentése előre, eleve tudás. A B szerint Isten tulajdonsága, amely mindenhatóságának, ill. mindentudásának része. Előre tudja és előre látja minden dolognak a célját, mivel Ő állapította meg azt. Isten szuverenitásához tartozik, hogy a teremtett világban bekövetkező események, az ember bűne és visszaélése nem téríthetik el a világ menetét attól a céltól, amelyet Ő eleve kijelölt számára. Ez a tudás kizárólagos, amelyet nem oszt meg senkivel (Mk 13,32). Az Ő akaratának titkát jelzi ez a tulajdonság, amelyet az ember csak utólag, visszafelé tekintve érthet meg (5Móz 31,21; Ef l,9kk). Ő a »szívek és vesék vizsgálója« (Zsolt 7,10; Jer 17,10), azaz tud az ember cselekedeteiről, mielőtt az ember végrehajtaná azokat. »Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt« (Zsid 4,13). A hit számára ez a tulajdonság nem közömbösséget szül, hanem Isten gondviselésébe vetett bizalmat. Így bízik meg Ábrahám Istenben (1Móz 22,8), ez fejeződik ki a zsoltáríró imádságában (Zsolt 139,4). Ennek a bizalomnak a hiánya teszi a predestináció hitét, Isten eleve elrendelő akaratát fatalizmussá. A praescientia az ÚSZ szerint Jézus tulajdonsága is, ha nem is abban a teljes mértékben, ahogyan az Atya rendelkezik ezzel. Vannak titkok, melyeket az Atya a maga hatalmában tart meg (ApCsel 1,7). Jézus tudja, hogy mi lakik az emberben (Jn 2,25). Mielőtt találkozna Nátánaéllal, már ismeri őt (Jn 1,47-48). Háromszor jelzi előre tanítványainak, hogy útja a szenvedésen át a keresztre vezet, melyet a feltámadás követ (Mk 8,31 par), tudja, hogy Júdás el fogja árulni (Mt 26,21; Jn 6,64), hogy Péter megtagadja (Lk 22,34). Előre tud és szól a jeruzsálemi templom pusztulásáról (Mk 13,2 par).
Az ember és a világ számára rejtett dolgokat Isten az utolsó ítélet alkalmával hozza nyilvánosságra (1Kor 4,5; Jel 20,12).
BG
