Princepsz
Princepsz Eredetileg azt jelenti: az első, élen álló, legfőbb. Vagyis olyan jelző, amelyhez a római köztársaság idején még nem a kor, a születés vagy a hivatal, hanem a személyes tekintély által jutott hozzá valaki. Legkiválóbb volt e megtisztelő jelzők sorában a »princeps senatus« cím, mert vele járt a senatus minden tanácskozása alkalmával az első véleménynyilvánítás kiváltsága. A császárok már nem vették fel ezt a nevet, mert a hatalmuknál fogva nagyobb tekintélyre tartottak számot. Augustus az első cenzus idején (Kr. e. 28-ban) még bejegyezte magát, mint princeps senatus, de ezzel csak a többi polgártól különböztette meg magát, mint aki legelső közöttük. E címből lett aztán a »principatus« név, amely a császári uralmat jelentette.
Az ÓSZ-i szóhasználatban elég tág a jelentése. Lehet herceg, kormányzó, parancsnok, vezető, szóval valami kiemelkedő személy. Az ÓSZ több héber kifejezést is fordít ezzel a szóval. Princepsszel fordítható például Dániel könyvének az a kifejezése: »Mikáél, a nagy vezér« (Dán 12,1). Használták a szót királyokra és fejedelmekre (1Sám 13,14; 1Kir 1,35), katonai parancsnokokra (1Krón 12,27; 13,1), egy-egy törzsnek a főnökére (2Krón 19,11), vagy a templom vezetőjére (Jer 20,1).
Megfigyelhető, hogy a »királynak a fiai«-t megkülönböztetik Izráel fejedelmeitől (Zof l,8). Egyetlen kivételnek látszik a 2Krón 11,22, ahol azt olvassuk, hogy Roboám Abijját, Maaká fiát tette testvérei között az elsővé, mint trónörököst, mert királlyá akarta tenni. Az ÓSZ-ben az előkelő születés és a személyes tiszteletre való rátermettség egyaránt elnyerte ezt a jelzőt. Mint a királyi családban öröklődő megjelölést - a mai herceg értelemben - Makkabeus Simon vezette be Izráelben.
