Rabbi, rabbuni
Rabbi, rabbuni A rabbi szó jelentése: tanítóm, »mesterem«. Ez volt a lelki tanító, gyakorlatilag az írástudó tiszteletteljes megszólítása Izráelben. Az akkori gyakorlatban három formája is használatos volt. A B-ban a legegyszerűbb: »rab« - tanító formát nem találjuk, a rabbi gyakorta előkerül, míg a harmadik forma, a legtiszteletteljesebb rabbuni szintén előfordul pár esetben (Mk 10,51; Jn 20,16). János azonban a rabbit és rabbunit több esetben azonnal le is fordítja görögre: didaszkalosz (= tanítómester).
Miután Jézus az írástudók módján tanított, legtöbbször így szólították Őt is tanítványai (Mt 26,25; Mk 9,5; Jn 1,38; 4,41; 6,25 stb.).
Jézus - bár önmagával szemben elfogadta ezt a megszólítást - tanítványait figyelmezteti, hogy ők ne szólíttassák magukat mesternek, mert egy a Mesterük, Isten, és ez a cím megrontaná (a tanítványok között) a testvéri kapcsolatot.
