Rabló, rabol
Rabló, rabol 1. Általános értelemben. Rabló az, aki más tulajdonát erőszakkal elveszi, azaz elrabolja (h. sószé, 'is gödudim, g. lesztesz). Az ókori keleten a beduinok, de a már letelepedett törzsek és népek is gyakran vezettek rabló portyákat (1Móz 16,12; Jób 1,15.17; Jer 3,2). A háborúkkal együttjárt a rablás (1Sám 23,5; 30,16). Izráelben a bírák korában, valamint vallási, erkölcsi, nemzeti hanyatlások idején elszaporodtak a rablások. Sikem polgárai lesben álltak a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük (Bír 9,25). Hóseás próféta korában rablók fosztogattak az utcákon (Hós 7,1). A próféták gyakran ostorozták a királyokat, fejedelmeket, hatalmasokat, akik kirabolták a szegényeket, özvegyeket, árvákat (Ézs 3,14; 10,2; 59,15; Mik 2,8; Ez 22,29). Jézus korában különösen veszélyes volt a Jeruzsálem és Jerikó közötti út (Lk 10,30). Nem volt ritka templomok kirablása sem (2Makk 4,39.42; 1,14; 5,16; 9,2; vö. ApCsel 19,37).
2. Isten ítélete. A B-ban a rablás gyakran szerepel Isten ítéleteként, amit prófétái által előre meghirdetett (Hós 13,15; Ézs 42,24; Jer 2,14; Ez 7,21k; Zof 1,13). Isten indítja fel engedetlen népe ellen a népeket, hogy rabolják ki (Jer 15,13; 22,7; 48,12). De Isten az is, aki megszabadítja Izráelt, s rablóin számonkéri, hogy a rablásban nem ismertek határt (Náh 2,3; Ézs 17,14; Abd 5; Hab 2,8).
3. Átvitt értelemben. A B-ban a rabló, rablás gyakran szerepel hasonlatokban és átvitt értelemben. A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda (Hós 6,9). A parázna nő úgy les áldozatára, mint az arabok az utak mentén (Péld 23,28). Heródes és a római uralom ellen lázadó zélótákat is gyakran nevezték rablóknak, amit olykor ők maguk is alkalmaztak magukra. Így az ÚSZ-ben a rabló hol útonállót (Lk 10,30.36), hol feltehetően zélótát (Mt 27,38k; Mk 15,27; Jn 18,40) jelent. Jézus azért fogott korbácsot, mert az Atya házát rablók barlangjává tették (Mk 11,17).
4. B-i megítélése. A B tanítása szerint a rablás minden formája bűn: Isten rendjének a megsértése, a nyolcadik és a tizedik parancsolat megszegése, a szeretet törvényének lábbal tiprása, akár anyagi, akár szellemi és erkölcsi javakról van szó. A bűnt csak súlyosbítja, ha a kegyesség leple alatt történik (Mt 23,14). Ha valaki keresztyén létére rabló, azt a gyülekezetnek ki kell közösíteni (1Kor 5,11k). Egyetlen rabló sem örökölheti Isten országát (1Kor 6,9k), kivéve ha megbánja bűnét és megtér (Lk 19,8k; 23,40kk; 1Kor 6,11).
NA
