Ravasz
Ravasz Olyan magatartás, amelyik az értelmi képességeket önző, másoknak kárt okozó célra használja fel és eközben félrevezető eszközöket alkalmaz. Héberül: cárum és cármáh, görögül a fronimosz egyik mellékjelentése. A ravasz magatartás ős-példája a kígyó (Sátán), aki a jóakarat leple alatt már az első emberpárt elszakította a »paradicsomi«, azaz Istennel zavartalan kapcsolatot tartó állapotából (1Móz 3,1-7). A ravasz emberek csalárdságát Isten nem engedi érvényre jutni (Jób 5,13; 1Kor 3,19), hiszen ezek magatartása mások és önmaguk romlásához vezet (Dán 8,25) és képtelenné tesz Isten megismerésére (Ézs 29,13-15; Mt 11,25; 1Kor 1,19-20). A ravasz (álnok) gyilkosra nem vár menedék még az oltár előtt sem (2Móz 21,14). Jézus ellenségei ravasz (álnok) tanácsot tartottak ellene (Mt 26,4) és ravasz módon igyekeztek őt kérdéseikkel megfogni (Lk 20,23), de ő ezt a ravasz szándékot leleplezte. Övéinek is harcolniuk kell a ravasz, gonosz indulatok ellen (ApCsel 13,10; Ef 6,11). Tanulniuk kell viszont a világ fiai ravaszságából (Lk 16,8; »a hamis sáfár«), sőt még a kígyókéból is (Mt 10,16), természetesen mindezt nem gonosz, hanem jó célok érdekében.
