Rest, restség
Rest, restség H. 'ácél; g. bradüsz, bradütész (a Károli-B restnek fordítja, míg az ÚF a »lusta« kifejezést részesíti előnyben). Lusta, dologkerülő ember, aki munkáját, feladatát nem teljesíti. A restség, a SZORGALOMhoz hasonlóan a bölcsességirodalom sajátos témája. A Péld 10,4 megállapítja: »Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít«. Gazdagság és szegénység szociális ellentéte tehát a lustasággal, ill. szorgalommal is összefüggésben lehet (Péld 13,4), sőt a szabadság, ill. a szolgaság is összefüggésben áll a munkamorállal (Péld 12,24; vö. Péld 11,16b; 12,27; 14,23; 21,5; Préd 10,18). A lusta emberről szemléletes képet rajzol a Péld 24,30-34. A restség és az álmosság társai egymásnak (Péld 6,9k; 19,15). A restnek a hangyától kellene szorgalmat tanulnia (Péld 6,6kk; vö. Jer 8,7). A Péld 26,13-16 a rest ember pontos jellemzését adja (vö. még 6,9k; 19,15.24; 22,13; 24,33). A rest embert a pillanatnyi vágyai viszik a pusztulásba (Péld 21,25), mivel elszalasztja az adódó lehetőségeket, pedig csak ez a lehetősége van az embernek: szántson-e idejében és akkor tud aratni, vagy elhalasztja feladatát és nem lesz mit aratnia (Péld 20,4).
Az ÚSZ-ben ritkán szerepel a fogalom, akkor is inkább átvitt értelemben. A talentumokról szóló példázatban az idegenből hazatérő Úr restnek nevezi az egytalentumos szolgát (Mt 25,26). Jézus az emmausi úton így feddi a tanítványokat: »Óh, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!« (Lk 24,25). Jak 1,19 arra int, hogy minden ember legyen »késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra«. Pál apostol arra inti a thesszaloniaiakat, hogy becsületbeli dolognak tartsák a tulajdon kezükkel való munkálkodást (1Thessz 4,11). A keresztyén ember legnagyobb méltósága, hogy Isten munkatársa lehet (1Kor 3,9). Ezért, »amíg a reménység egészen be nem teljesedik, ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ítéleteket« (Zsid 6,12). (Ld. még MUNKA)
VG
