Rossz szellem, gonosz szellem
Rossz szellem, gonosz szellem Az ókori világ általános hitvilágában jelentős szerep jutott a gonosz szellemeknek. Ennek nyomai felfedezhetők az ÓSZ-i néphitben is (1Sám 28,13; Ézs 8,19). A velük kapcsolatos praktikákat az ÓSZ tiltja (3Móz 17,7; 19,31; 5Móz 18,11; 1Sám 28,3). Ilyenekről egyébként Izráel bálványimádása kapcsán esik szó (5Móz 32,17; 2Krón 11,15; Zsolt 106,37). Ugyanakkor az ÓSZ igyekszik visszaszorítani a gonosz szellemekben való hitet, amikor pl. az 1Móz 1,15 az égitesteket világító testeknek nevezi, míg azokat a környező népek démonoknak tartják vagy amikor a máshol rossz szellemeknek tulajdonított hatásokat Istenre vezeti vissza (1Sám 16,14). A júdaizmusban ez a visszafogottság megszűnik, és a gonosz szellemekben való hit felfokozódik. Ebben szerepe van a g. hitvilág hatásának is, amely a levegő alsó rétegét tekinti a gonosz szellemek lakóhelyének. Az ÚSZ-ből hiányoznak a gonosz szellemekkel kapcsolatos spekulációk, azok az ANGYALok ellenpárjaiként jelennek meg. Jézus úr a gonosz szellemek felett (Mk 1,32 par; 3,11 par; 3,22kk par; 5,2kk par; 9,17kk par). A pogány vallási életet meghatározzák a gonosz szellemekkel kapcsolatos hiedelmek és cselekmények, ezek a keresztyének számára tilosak (1Kor 10,20). (Ld. még DÉMON)
