Sába
Sába 1. Személynév (h. söbá'). A sém nemzetségből való Joktán fia (1Móz 10,28). Az Ábrahám második, Keturával való házasságából származó Joksánnak a fia (1Móz 25,3; 1Krón 1,32). A Hám nemzetségéből való Kús fia (1Móz 10,7; 1Krón 1,9). A B-i adatok egyeztetése vitatott. Valószínű, hogy nem azonos személyekről van szó. A személynév később a sábeusok törzsi neve lett.
2. A sábeusok országának, majd birodalmának a neve. Sába a négy ókori dél-arábiai állam (saba', macin, katabán, hadramaut) egyike, az arab félsziget délnyugati részén. A sábeusok a Kr. e.-i 1. évezred elején alapítottak államot, ami Kr. u. 525-ig fennmaradt. Ellenállt Asszíria terjeszkedésének, majd egy időre adófizetője lett. Virágkorát Asszíria bukása után érte el. Meghódította a környező országokat, s uralma a Vörös-tengeren át Egyiptomig, Etiópiáig ért. A Holdistent imádták, aki az ország tulajdonképpeni ura volt ('almaká), földi helytartója a mukarrib (papi fejedelem). Ezt kb. Kr. e. az 5. században váltotta fel a földi királyság. A késői királyok átvették a zsidó hitet. Utolsó királyuk a keresztyének üldözéséről ismeretes. A B többször említi a sábeusokat. A Jób 1,15 szerint a rablás, vérengzés sem állt távol tőlük. Egyébként azonban kereskedelmükről voltak híresek. Kezükben tartották az arany-, tömjén-, fűszer-kereskedelmet, ami DNY-Arábiát világhírűvé tette. A tevejáratok kifejlesztésével csaknem az egész arábiai kereskedelem uraivá lettek. (Ld. SÁBA KIRÁLYNŐJE)
