Sarjú
Sarjú Jelenti azt a füvet, amely az első kaszálás után újranő (Péld 27,25). Izráelben ismeretlen volt a szénakészítés és tárolás. A fű zölden lelegeltetve vagy levágva szolgált az állatok táplálására (1Kir 18,3kk). Az Ám 7,1 arra látszik mutatni, hogy az első kaszálás joga, legalábbis bizonyos korszakban, a királyé volt, és csak a sarjút használhatta más. Az ÚF értelemszerűen fordít két ízben »sarjú«-t, mert az eredeti szövegnek nincs külön szava a sarjúra. A h. szó fiatal, friss zöldet, gyenge füvet jelent (1Móz 1,11.12; 5Móz 32,2; 2Sám 23,4; 2Kir 19,26; Ézs 15,6; 37,27; Jer 14,5; Zsolt 23,2; 37,2; Jób 6,5; 38,27).
