Sátán
Sátán H. főnév, mely a sztn gyökkel áll kapcsolatban. A gyök jelentése: feltartóztat (4Móz 22,22.32), háborúban ellenfél (1Sám 29,4), vádlóként szembenállni (Zsolt 109,6), vádolni (109,4.20.29), rátámadni (38,21).
Az ÓSZ-ben közvádló, ügyész. Jób 1k-ben Isten udvartartásának tagja, kétségbe vonja Jób kegyességének valódiságát. Az Isten által kiszabott próbákat végrehajtja Jóbon, de semmi többet nem tehet. Zak 3,1kk-ben vádolja Jósua főpapot, akinek aztán Isten elveszi bűnét. Krón 21,1-ben Izráelre támad úgy, hogy ráveszi Dávidot a népszámlálásra. A 2Sám 24,1 szerint ugyanezt az Úr teszi, vagyis a Sátán itt is csak Isten akaratát hajtja végre. E megszabott körön belül szellemi hatalom, az események (Jób), az akarat (Dávid) mozgatója.
Az intertestamentális korban sokat szerepel, minden gonosz forrásaként, Isten ellenlábasaként írják le.
Az ÚSZ-ben (g. Satanas) tudatos, személyes, szellemi hatalom, aki a rosszat munkálja és Isten akaratát igyekszik meghiúsítani. Belülről veszi rá a tanítványokat árulásra (Lk 22,3), Jézus visszatartására Isten által rendelt útjáról (Mk 8,33), szent ügyben hazugságra (ApCsel 5,3). Itt is korlátozva van, »kikéri« a tanítványokat próbatételre (Lk 22,31). Kiragadja az emberek szívébe vetett igét (Mk 4,15), kísérti a tanítványokat a testiségen keresztül (1Kor 7,5), sőt külső akadályokat tud támasztani (1Thessz 2,18). Akik nem ismerik Jézust, azok mind az ő hatalmában vannak (ApCsel 26,18), az ellenálló zsidók az ő zsinagógája (Jel 2,9). A siker érdekében a világosság angyalává tudja magát álcázni (2Kor 11,14). Kezdettől fogva embergyilkos, maga a hazugság, a hazugság forrása (Jn 8,44). Nincs már helye Isten udvartartásában, Jézus látta őt villámlásként leesni az égből (Lk 10,18). (Ld. még ÖRDÖG)
CP
