Seianus
Seianus Lucius Aelius Seianust Tibérius római császár Kr. u. 23-ban kinevezi a praetoriánusok prefektusává (a császári gárda parancsnoka). Tibérius már 56 éves volt, amikor trónra lépett és egyre jobban megkeseredett, embergyűlölővé vált. Seianusnak mégis sikerül a császár bizalmába férkőzni. Fondorlatosan ráveszi a benne vakon megbízó császárt a hatalomgyakorlástól való visszavonulásra, Tibérius Seianus tanácsára Kr. u. 26-ban visszavonul Capri szigetére és ott tölti élete hátralévő 12 esztendejét, s a kormányzás ügyeit ráhagyja Seianusra, aki bukásáig (Kr. u. 31) rémuralmat tart Rómában és gyűlöletet szít Tibérius ellen.
Úgyhogy amikor a császár meghal, a nép követeli: »Tiberium in Tiberim!«, azaz: »A Tiberisbe Tibériusszal!«
Kr. u. 26-ban Seianus nevezi ki Poncius Pilátust Júdea procurátorának (sorrendben Pilátus Júdea ötödik helytartója). Pilátus a kinevezést azzal hálálja meg, hogy elsőszülött fiát pártfogójáról Aeliusnak nevezi el.
Seianus az egész birodalomban hírhedt volt zsidóellenességéről, s ezt várta Pilátustól is. Pilátus pedig nem okoz csalódást Seianusnak, ezért Seianus hamarosan meg is tiszteli őt a »Császár barátja« (Amicus Caesaris) címmel. »Ki mennyire volt Seianus bizalmas híve, annál inkább kiérdemelte a császár barátságát« (annales VI. 8).
Kr. u. 31-ben kitudódik császárságra való titkos törekvése, és Tibérius a szenátussal őt és cinkosait halálra ítélteti. Seianus utóda az ugyancsak önkényeskedő Macro lesz.
