Sírás, siralom H.
Sírás, siralom H. bökí, sírni bákáh, könny dimcáh; g. klauthmos, sírni klaio, könny dakrüon.
Sír a kisgyermek (2Móz 2,6), sírnak felnőtt férfiak a találkozás örömére (1Móz 29,11; 33,4; 42,24; 43,30; 45,2; 46,29; 50,17). Sírhat egy egész nép bűnös elégedetlenkedésében (4Móz 11,4.10.13.18.20), vagy egy megbántódott asszony (Bír 14,16k). Sírva térnek haza a fogságból a prófécia szerint (Jer 31,9; 50,4). Sírva vetnek, ujjongva aratnak (Zsolt 126,5k). Lehet képmutató módon, emberek félrevezetésére (Jer 41,6).
Főként azonban a fájdalmat, szomorúságot kíséri. Anna egyéni fájdalmát (1Sám 1,7k.10), a nép közös megrendülését (1Sám 11,4; 30,4). A próféta előre sír a meglátott veszedelem miatt (2Kir 8,11k; Ézs 22,4), megjövendöli a sírást okozó csapást (Ézs 15,3.5; 33,7), előre megsiratja, vagy kívánja megsiratni azokat, akiket büntetés ér, ezzel fejezi ki a bekövetkező csapás nagyságát (Ézs 16,9; Jer 8,23; 9,9; 13,17; 14,17); ezzel a sírás, vagy a róla való beszéd prófétai eszközzé is válik. A Jeruzsálem vesztén érzett megrendülést egész könyv siratja el (JSir, vö. 3,51). Különösen fájdalmas a sírás, ha nincs vigasztaló (JSir 1,2.16).
Sírás kíséri a búcsút (Ruth 1,9.14; 1Sám 20,41), elválást (2Sám 3,16), a menekülést (2Sám 15,23), a Siontól való elszakítottságot (Zsolt 137,1). A sírás és ujjongás hangja összeolvad, amikor lerakják a második templom alapját (Ezsd 3,12k). Kísérője a részvétnek (Jób 2,12; 30,25), a szorongó könyörgésnek (Eszt 8,3), az egyéni vagy közösségi szerencsétlenségnek (Jób 16,16; Préd 4,1), és természetesen a hozzátartozók elvesztésének (1Móz 23,2; 35,8; 37,33-35; 50,1; Jer 31,15). A közösség is megsiratja halottját (4Móz 20,29; 5Móz 34,8; ApCsel 8,2; 9,39). Részét képezte a gyász szertartásának (Ézs 15,2-5; 22,12; Ez 24,15kk; Eszt 4,1-3), a bűnbánati szertartásnak (Jóel 2,12). (Ld. GYÁSZ; SIRATÓASSZONYOK. Vö. 1Móz 50,3)
Isten előtt több okból sír az ember. Így alázkodik meg és várja segítségét (5Móz 1,45; 2Kir 20,3; 22,19; Zsolt 6,7-9; 39,13; 56,9; Ézs 30,19). Különös esete ennek Dávid, aki csak addig sír, míg meg nem hal gyermeke, mert reménykedik, hogy az Úr megkönyörül rajta (2Sám 12,15-23). Történhet ez együttesen, liturgia keretében (Bír 20,23.26; 21,2; Zak 7,3; vö. 4Móz 25,6; Bír 2,4). Népéért sír Ezsd 10,1; Neh 1,4. Feltétele a megbocsátásnak (Jóel 2,12-17). Ő tud tőle megmenteni a jelenben (Zsolt 116,8) és az idők végén (Ézs 25,8; 65,18).
Jézus ítélethirdetésének is része a sírás megjövendölése (Lk 6,25; 23,28). Másutt világosan kimondja: ez a kárhozottak sírása (13,28). Ott sírás és fogcsikorgatás lesz (Mt 8,12; 13,42.50 stb.). Aki viszont könnyeket hullat a bűnei miatt, annak bocsánatot hirdet (Lk 7,38.44). A síróknak hirdeti az eszkhatológikus reménységet (Mt 5,4). Viszont Jeruzsálemet megsiratta azért, mert elmulasztotta a megtérés lehetőségét (Lk 19,41k). Azt is megmondta, hogy tanítványainak nem lesz könnyű dolga. Sírni fognak, míg a világ örül (Jn 16,20).
Követőinél a sírás a bűnbánat jele (Jak 4,9), vagy az ítélethirdetés része (5,1). A Jel 18,9kk azoknak jövendöl sírást, akik sorsukat összekötötték a nagy Babilonnal. A megváltottak szeméről viszont Isten töröl le minden könnyet (7,17; 21,4).
Jézus sírt Lázár sírjánál (Jn 11,35), akik őt szerették, azok siratják, amikor viszik megfeszíteni (Lk 23,27). A tanítványok megsiratják Istvánt (ApCsel 8,2), Dorkászt (9,39). Sírnak az efezusi vének, amikor elbúcsúznak Páltól (20,37). Pál szolgálata közben élte át, hogy a Krisztusért végzett szolgálat nemcsak örömet, hanem könnyhullatást is hoz magával (ApCsel 20,31; 2Kor 2,4). Visszaemlékezik Timóteus könnyeire is (2Tim 1,4).
CP
