Száj
a) Az evés, ivás szerve. Ételt, italt kézzel a szájhoz vinni: enni, inni (Bír 7,6; 1Sám 14,26k). Hasonlatokban: A föld megnyitja száját, befogadja Ábel vérét (1Móz 4,11), elnyeli a lázadókat (4Móz 16,30.32). Az alvilág kitátott szája mindenkit elnyel (Ézs 5,14).
b) A csók szerve a szerelmesnél (Énekek 1,2), a bálványimádónál (1Kir 19,18; Jób 8,21, ld. h. szöveg), a gúnyolódásé a rosszindulatú embereknél (Jób 16,10; Zsolt 35,21; Ézs 57,4). A száj megtelik nevetéssel: az ember örömet nyer (Jób 8,21; Zsolt 126,2).
c) A beszéd szerve (1Móz 45,12 szó szerint: szájam beszél hozzátok; 5Móz 32,1). Anna hangtalanul imádkozott, közben a szája mozgott (1Sám 1,12k). Száját megnyitja: elkezd beszélni (Mt 5,2 g. szöveg; 13,35). Jézus itt is megkülönbözteti a külsőt a belsőtől (Mt 13,34), a vallásos szokást az ember valódi tartalmától (Mt 15,8.11.17kk).
Mivel Isten beszél, metaforikuson beszélnek a szájáról (Ézs 1,20; 40,5; Jer 9,11). Szájából tűz is jöhet (Zsolt 18,9).
Szájnak nevezik a madár csőrét (1Móz 8,11; Ézs 10,14), az állat szájnyílását, különösen ha beszél (4Móz 22,28; Jel 12,16; 13,5). Ragadozók szájáról szól: Zsolt 22,22; Ez 34,10).
d) Beszéddel, vagyis a szájjal lehet vétkezni (Jób 2,10; Zsolt 59,8.13). Jób kezét a szájára teszi, vagyis elhallgat, nehogy vétkezzék a szájával (Jób 40,4).
e) Van a kútnak szája (1Móz 24,2.3.8.10), a barlangnak (Józs 8,10), a zsáknak (1Móz 42,27).
