Szamár
Szamár Egypatájú, nem kérődző emlősállat, s mint ilyen, a mózesi törvények szerint tisztátalan, áldozatként nem mutatható be, húsának fogyasztása tilos (vö. 3Móz 11,26). Ezért a rendkívüli éhínség kifejezése a 2Kir 6,25.
A szamár az egész ókori K-en, így Izráelben is igen nagy becsben tartott háziállat volt. Elsőszülöttjét meg lehetett váltani (2Móz 13,13). Aszamár hozzátartozott a tehetős emberek jószágállományához, nagy számuk a gazdagság kifejezése (1Móz 12,16; Bír 10,4; 12,14). Igen sokoldalúan hasznosították, így személyszállításra (2Móz 4,20; Józs 15,18; 2Sám 19,27), teherhordásra (1Móz 22,3; 44,13; Ézs 30,6), ilyen célra hadviselés esetén is (2Kir 7,7kk), földművelő munkára (5Móz 22,10; Ézs 30,24). Aszamár az erő és szívósság jelképe (1Móz 49,14).
A szamárhoz az ÓSZ-ben fontos események fűződnek. Így Bálámot, Isten angyalának akaratát közvetítve számára, szamara tartja vissza útja folytatásától (4Móz 22,21kk). Saul apjának szamarait keresve jut el Sámuelhez, aki őt királlyá keni fel (1Sám 9,3kk).
1Móz 49,11; Zak 9,9 jövendölése szerint a szabadító király szamárháton fog érkezni, ami az alázat és békeszándék kifejezése, ellentétben a harciasságot kifejező lovaglással (Zak 9,10). Ezt a jövendölést az ev-ok leírása szerint Jézus önmagára alkalmazta, és Jeruzsálembe való bevonulásakor tanítványaival egy szamárcsikót hozat magának, és annak hátán megy be a városba. Erről az eseményről mind a négy ev beszámol bizonyos eltérésekkel. A legjelentősebb eltérés, hogy a zsidókeresztyének számára író Mt, valamint Jn némi módosítással a Zak 9,9 szövegét is idézi, míg Mk-nál és Lk-nál ez nem található meg.
SzCs
