Szárny
Szárny h. kánáf, g. pterüksz. Madarak végtagja (3Móz 1,17; Jób 39,13; Ez 17,3.7), keverékalakok, látomásban látott élőlények szárnya (2Móz 25,20; Ézs 6,2; Ez 1,6; 3,13; Jel 4,8; 9,9; 12,14).
A külső hasonlóság alapján a ruhának egy része, amivel még másvalakit is be lehet takarni (Ruth 3,9); a köpeny széle, amit meg lehet ragadni (1Sám 15,27). A föld hosszan elnyúló széle, a föld pereme (Jób 37,3).
Az ÚR vagy inkább az általa küldött ellenség lecsap, mint a sas, kiterjesztett szárnnyal (Jer 48,40; 49,22). Az asszír király úgy vitte el a zsákmányt, mint fészekből a tojást, de még az sem volt, aki a szárnyával verdessen (Ézs 10,14).
A szárnyaló madár gyorsasága néhány hasonlat alapja. A gazdagságnak gyorsan szárnya támad (Péld 23,5), gyorsan tűnik tova a hajnal is (Zsolt 139,9), a váratlan ítélet szárnyára kapja őket, mint a szélvész (Hós 4,19), vagyis hamar eltűnnek.
Isten hatalmát mutatja, amilyen gyorsan száll: szelek szárnyán suhant (Zsolt 18,11; 104,3).
A madár szárnya kicsinyeinek védelmére szolgál. Ez az Istennel kapcsolatos legszebb hasonlatok alapja: Úgy hordozta népét, mint madár a fiókáit, szárnyára vette (2Móz 19,4; 5Móz 32,11). Szárnya alatt védelmet, »árnyékot« találnak az övéi (Zsolt 17,8; 36,8; 57,2; 63,8). Jézus is ezt akarta népével, de az nem akarta (Mt 23,37).
