Szégyen, szégyenkezik
Szégyen, szégyenkezik Az emberlét egyik elementáris érzése, amely legtöbbször kínos élethelyzetekben lép fel. H. bós erváh, bósáh, bóset; g. aiszkhünó, epaiszkhünomai, aiszkhüné. A h. ige nem csupán szégyenkezést, hanem megszégyenülést is jelent és a kétféle értelmet nem lehet mindig világosan megkülönböztetni egymástól. Az első emberpár mezítelen volt ugyan, mégsem szégyellték egymás előtt magukat (1Móz 2,25; vö. Ez 16,36.38; 23,10.18). A J-alapirat szerzője számára a szégyenérzet a bűntudat elemi megjelenése. Olyan törés az ember testi mivoltában, amely a test és Lélek egységét megkérdőjelezi. Ezt a zavart az Isten iránti engedetlenség váltja ki (1Móz 3,7). Az elveszített ártatlanságra, az Istenhez fűződő viszonyának belső zavarára az ember szégyenérzettel válaszol. Leginkább teológiai értelemben használatos a kifejezés. Isten megmutatja, hogy a benne nem bízók később szégyenkezni fognak (Ézs 20,5; Jer 2,26). A zsoltáros kéri (Zsolt 6,10; 35,26; 40,15), a próféták pedig meghirdetik Isten ellenségeinek megszégyenülését (Ézs 1,29; 41,11; Jer 2,26). Ezért az ÓSZ-ben a kifejezés elsőrenden a bűnösöknek, ill. az egész népnek a megszégyenülését jelenti (Zsolt 69,3-8.20k). Isten ítélete arra kényszeríti ellenségeit, hogy megszégyenüljenek (Zsolt 40,15; 25,2; 35,26; 70,2; 71,24; 83,17kk).
Az ÚSZ-ben a szócsoport nem fordul gyakran elő. Mk 8,38 a Krisztus-hitvallásra vonatkozik: ha valaki szégyelli Krisztust megvallani, mivel fél az emberek gúnyolódásától, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön dicsőségben (vö. 1Pt 4,16; 2Tim 1,8.16). Pál apostol az ÓSZ-i hagyományt követi (pl. Jer 8,9), amikor az 1Kor 1,27-ben arról beszél, hogy Isten a bölcseket és az erőseket megszégyeníti. Dicsőség és gyalázat Krisztus keresztje óta új értelmet kap. Pozitívan fogalmaz a Róm 5,5: a reménység nem szégyenít meg (vö. Róm 8,24). Róm 1,16 nem pszichológiai értelmű (»szégyellni valamit«), hanem inkább pozitív: »nem vallok szégyent az evangéliummal« (vö. Róm 9,33; 1Pt 2,6), azaz nem hiába dolgozik a misszió területén (2Kor 7,14; 9,4; Gal 2,2; Fil 2,16; 1Thessz 3,5).
Jézus Krisztus nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni (Zsid 2,11), Isten pedig azt nem szégyelli, hogy a hit példaképei őt Istenüknek nevezzék (Zsid 11,16).
A Fil 3,19 és a Jel 3,18 szexuális értelemben használja a kifejezést. A bűnkatalógusokban is gyakran találkozunk vele (1Tim 3,8; Tit 1,7; 1Pt 3,2). (Ld. még MEGSZÉGYENÍTÉS)
VG
