Szél
Szél Palesztina éghajlatának alakulásában nagy szerepet játszanak a különböző szelek. Nyáron, a száraz időszakban a Ny-i szél hoz enyhülést és csapadékot, amely a déli vagy a kora délutáni órákban támadt fel. Ezzel szemben a K-i szél, amely sirokkó néven került az európai köztudatba, az ellenkező hatást hozza magával. A szír-arab puszta felől érkezik Palesztinába, különösen ősszel és télen, ritkábban tavasszal lép fel. Ősszel és tavasszal nagy forróságot hoz, amely embert és állatot egyaránt eltikkasztja, a növényeket kiszárítja. Télen viszont hideg levegőt hoz a puszta felől. Forgószélként igen erős pusztító ereje van, házakat dönthet romba (Jób 1,19), hajókat zúzhat szét (Zsolt 48,8). Ennek a szélnek köszönhető a rossz termés (1Móz 41,6), sáskafelhővel boríthatja el a földet (2Móz 10,13), és nem csak a növényeket (Ez 17,10), hanem kutakat, forrásokat is kiszáríthat (Hós 13,15). A D-i szél, a K-ihez hasonlóan, meleget hoz (Jób 37,17; Lk 12,55) és a puszta homokját szórja az országra. A szelet, mint bármely más természeti erőt, Isten a maga szolgálatába állíthatja (2Móz 10,13). Költői képpel kifejezve Isten gyorsaságáról írják, hogy »szelek szárnyán suhan« (Zsolt 18,11; 104,4).
A szél titokzatossága (Préd 11,5; Jn 3,8) nem zárja ki az istenfélő számára, hogy tudja, Isten parancsol még ennek a természeti erőnek is (Zsolt 135,7; Mk 4,41). Isten ítéletét összehasonlítják a szél erejével és hatalmával (Ézs 41,16; 64,5; Zsolt 1,4). De jelképezi a mulandóságot, a hiábavalóságot (Jób 7,7; Ézs 41,29). A kételkedés és a hamis tanítás úgy hat a hívőre, mint a szél; ide-oda sodorja (Ef 4,14; Jak 1,6). A négy szél jelölheti a négy égtájat (1Krón 9,24; Jer 49,36; Dán 7,2; Mk 13,27).
SzL
