Személyválogatás
Személyválogatás H. nászáh páním, g. lambanein proszópon. A kifejezés a B-i nyelvhasználatban azt jelenti, hogy valakit részrehajlás nélkül ítélünk meg. A szófordulat eredete abból a tiszteletteljes K-i üdvözlési módból érthető, amikor az egymással találkozó személyek arccal alázatosan a földre borulnak (1Móz 32,21). Ha az ily módon üdvözölt személy a leboruló arcát felemeli, akkor ezzel kifejezi megbecsülését és elismerését. A h. kifejezésnek a g. lambanein proszópon tükörfordítása. Ez a fordítási mód a g. ember számára valószínűleg érthetetlen volt, ezért így is fordították: thaumadzein proszópon, ahol a thaumadzein jelentése: »értékelni« (5Móz 10,17; vö. 2Krón 19,7). Isten nem személyválogató, az embereknek azonban egymás iránti megbecsülésüket ki kell mutatniuk alázatos köszöntéssel és az orca felemelésével. A személyválogatás azonban megvesztegetésből is eredhet, ezért a bírákat sokszor inti a törvény: ne legyenek személyválogatók, amint Isten sem az (3Móz 19,15; 5Móz 1,17; 16,19).
Az ÚSZ az ÓSZ-i szóhasználatot követi. Isten nem személyválogató (ApCsel 10,34; Róm 2,11; 1Pt 1,17), ezért az embereknek sem szabad annak lenniük (Ef 6,9; Kol 3,25; Jak 1,1kk.9).
