Szentek szentje
Szentek szentje H. kódes hakkodásim. Ez a nyelvtani szerkezet a (h. nyelvben) a felsőfok egyik kifejezési módja, tehát jelentése: a legszentebb hely. A pusztai hordozható szent hajlék, majd a templom legbelső része, azok legszentebb helye. Az előtte levő résztől díszesen szőtt függöny választja el (2Móz 26,33k), Salamon templomában deszkafal, ezen még az ajtók sarokpántja is aranyból van (1Kir 6,16-28; 7,50; 2Krón 4,22). A Heródes által épített templomban újra függöny (Mt 27,51). A templom hátulsó harmadát foglalta el, szélessége, hosszúsága, magassága azonos (1Kir 6,20).
Itt állott Isten ládája, a templomban ezenkívül két hatalmas kerúb. Kiterjesztett szárnyuk középen összeért, másik szárnyuk a két oldalfalat érintette (1Kir 6,14-28; 2Krón 3,8-14). A faburkolat aranyozása, díszítése olyan, mint a templom többi részében. Mérete Ezékiel látomásában is azonos (Ez 41,5). A fogság utáni templomban már nem volt láda, mert az az első templom elpusztulásakor megsemmisült (Jer 3,16).
A szentek szentjébe senki sem léphetett, a főpap is csak évente egyszer a nagy engesztelő napon, hogy váltságot szerezzen önmagának és a népnek, egy bika és egy bak vérével (3Móz 16).
Jézus halálakor az elválasztó kárpit kettéhasadt (Mt 27,51). Krisztus áldozata a főpapi szolgálat kiteljesítése és ezzel a további engesztelési ceremóniák fölöslegessé tétele. Tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe és örök váltságot szerzett (Zsid 9,12). Jézus Krisztus vére által mi is bemehetünk (Zsid 10,19k).
