Szeretkezés
Szeretkezés Házasságon kívüli szerelmi viszony (Károli: »Bujálkodás«). H. nincs külön kifejezés; g. porneia, akatharszia, aszelgeia, koité. A B csak pejoratív értelemben használja, mivel az Isten és Izráel közötti szeretetkapcsolat alapvetően kizár minden házasságtörést (2Móz 20,3.14; 5Móz 5,18). Már az atyák története azt példázza, hogy Izráel szexuális etikájának különböznie kellene a szomszéd népek gyakorlatától (1Móz 12,10-20; 19,1-11; 26,7-11; 34,1-12). Az ÓSZ-i törvények azonban reálisan számoltak a házasságtörés tényével. E törvényekre jellemző, hogy a személyiségi jogok előnyt élveztek a vagyonjoggal szemben (vö. 2Móz 22,15; 3Móz 18,7kk; 20,10kk; 5Móz 22,28; 24,1-4; Ám 2,7; Mal 2,15).
A törvényeken túl elsősorban a bölcsességirodalom foglalkozik a témával (Péld 5,2-5; 7,4-27; 11,22), de az ÓSZ elbeszélő részei is sok történetet említenek a házasságon kívüli szerelmi viszonnyal kapcsolatosan (4Móz 25,1k; Bír 19,22-26; 1Sám 2,22; 2Sám 11,2kk; 13,1-15; 16,20kk). Dávid és Betsabé (2Sám 11), valamint Amnón és Támár (2Sám 13,1-15), más-más szemszögből ugyan, de példaszerűen mutatják a bűn mechanizmusát.
Az ÚSZ az ÓSZ-hez hasonló módon ítéli meg a házasságon kívüli nemi kapcsolatot. A kifejezések általában a hellén világ szexuális kicsapongásait és erkölcsi romlását bélyegzik meg (Róm 1,23; 6,19; 13,13; 2Kor 12,21; Gal 5,19; Ef 5,3kk; Kol 3,5; 2Pt 2,2.7.18; Jel 17,14). Jézus nem csak a házasságtörést ítéli el, hanem a bűnös vággyal tele, kihívó férfitekintetet is (Mt 5,32; I5,19; 19,9). Védi azonban az embert, aki Isten teremtménye (Jn 8,1kk). Az apostoli iratok ugyancsak elítélik a tiltott szerelmi kapcsolat minden formáját (ApCsel 15,20; Róm 1,22-27; 1Kor 5; 6,15-20; Ef 5,3; Zsid 12,16), mivel a paráznaság Isten országából is kizárja a bűnöst (1Kor 5,11kk; Ef 5,5; Zsid 13,4; Jel 21,8). (Ld. még PARÁZNÁLKODIK; PARÁZNA; KULTIKUS PARÁZNASÁG; PROSTITÚCIÓ)
VG
