Szivárvány isten a szivárványt tette meg annak jeléül, hogy többé nem fogja özönvízzel elpusztítani a földet (1Móz 9,13.17). Ez az ígéret egyúttal szövetség, amelyet Isten minden földi élővel kötött. Az eső után rendszeresen föllépő természeti jelenség tehát újra és újra emlékeztette az embert Isten kegyelmére és szövetségére.
Feltűnik a szivárvány Ezékiel látomásában (1,28) és a Jel-ben (4,3; 10,1), mint Isten megjelenésének kísérőjelensége.
Mivel az 1Móz 9,13kk-ben használt szó (keset) egyszerűen csak ívet jelent, azonos az íjjal, ezért sokan úgy tekintik ezt a jelképet, hogy Isten, aki a viharban ellenségként lőtt az emberre (vö. JSir 4,4; Hab 3,9-11), most félreteszi íját - ez a szivárvány. Eme értelmezés szerint a hadi jelkép vált a béke jelképévé.