Szkíta
Szkíta Nomád nép, amely indo-iráni dialektust beszélt, D-Oroszország területéről származik. A Kr. e. 8. szd. elején az első eurázsiai nomád hullámmal lóháton mentek a Közel-K-i területekre. Asszarhaddon hadakozott velük. Később Asszíria szövetségesei lettek, mikor a médek az új Babiloni Birodalommal szövetkeztek. Bizonytalan, hogy a végső döntő csatában asszír szövetségeseiket segítették-e. Később fosztogatva vonultak a tengerpart mentén egész Egyiptomig. Psammetichosz fáraó (663-609) állította meg őket és verte vissza. Szkíták pusztíthatták el Askelont és Asdódot, majd a médek fordultak ellenük, és verték le őket, maradékuk visszatért É-ra. A szkítára utal az ÓSZ-ben az Askenáz név (1Móz 10,3; 1Krón 1,6; Jer 51,27). Az ÚSZ-ben Pál a barbár népek példájaként említi a szkítákat (Kol 3,11).
