Szövétnek, mécses
Szövétnek, mécses Amíg a magyar nyelv a két világítóeszköz között különbséget tud tenni, addig a h. és a g. egy-egy szóval fejezi ki (h. nér, g. lükhnos), de emellett még FÁKLYÁvaI, ill. LÁMPÁval is fordíthatók ezek a szavak. A szövétnek a mécsesnél nagyobb, a fáklyához képest kezdetlegesebb világítóeszköz. Átvitt értelemben jelentheti Istent (2Sám 22,29), aki világosságban vezeti kegyeseit és megoltalmazza a sötétség eröitől. Izráel szövétneke (1Kir 11,36; 2Kir 8,19; Zsolt 132,17). Keresztelő Jánost is égő, világító szövétneknek nevezi a B (Károli-ford.). Isten parancsolata, Igéje az emberek szövétneke (Péld 6,23; Zsolt 119,105). Jelentheti az ember jólétét, boldogulását (Jób 18,6; 21,17; 29,3; Zsolt 18,29). Az UF a szövétnek helyett inkább mécsest ír, amely mindenekelőtt abban különbözött a szövétnektől, hogy egy kis agyagtálba olajat töltöttek, abba kanócot állítottak, és azt meggyújtották.
