Tanítvány
Tanítvány H. talmíd, g. mathétész. Az ÓSZ-ben tulajdonképpen hiányzik mind a terminológia, mind pedig a fogalom. Néhány helyen gondolhatunk ugyan mester és tanítvány viszonyára, ezek azonban nem felelnek meg a hagyományos mester-tanítvány kapcsolatnak (pl. Mózes és Józsué). Az ÓSZ-i prófétáknak nem tanítványaik, hanem kísérőik voltak, akik szolgaként tevékenykedtek uruk mellett. Legfeljebb a prófétai kötelékekbe szervezett prófétatanítványok esetében gondolhatunk hasonló kapcsolatra, hiszen ezeknek a csoportoknak fejük, vezetőjük volt (1Sám 10,10kk; 19,20; 2Kir 2,3: »uram«; 2Kir 2,12; 6,21; 13,14: »atyám«). Ebben az összefüggésben érthetjük az Ám 7,14 kijelentését: »nem vagyok... prófétatanítvány«, azaz a próféta nem tagja semmilyen prófétai köteléknek, hanem saját keze munkájával keresi meg kenyerét.
A rabbinikus szóhasználatban a tanítvány a Tórával és a zsidóság vallásos hagyományaival foglalkozó tanuló, aki a megfelelő fokozat elérése, ill. ordinációja után vallásos tekintély lett. Nincsen tanítvány mester nélkül. Csak a tanító köré csoportosuló tanulók közösségébe való belépés és a tanító tekintélyének elfogadása teszi a tanítványt tanítvánnyá. A tanulás úgy történik, hogy a tanító beszél, a tanítvány pedig hallgat és elsajátítja a hallottakat (vö. Ézs 50,4).
A mathétész kifejezés az ÚSZ-ben csak az ev-okban és az ApCsel-ben fordul elő. Elsősorban Jézus tanítványait jelenti. A Jézussal való közösséget az ev-ok minden esetben nyomatékosan kiemelik. Jézus tanítványainak alapvető jellemvonása, hogy Jézus hívta el őket a maga követésére (Mt 4,19; Mk 1,17; 2,14). A kezdeményezés tehát mindig tőle indul ki. Ez a kapcsolat személyes, bensőséges jellegű. Ez azonban nem a rabbi és tanítványa közötti bensőséges kapcsolat, mivel Jézus tanítványai számára nem rabbi, hanem Isten Fia. Ezt a személyes kapcsolatot a Jézus keresztre feszítése és feltámadása közötti tanítványi magatartás csak megerősíti. Szomorúságuk alapja a személyével kapcsolatos események. Ezért feltámadása után újra létrehozza ezt a tanítványi közösséget (Mt 28,17; Lk 24,36kk; Jn 20,24kk). Ettől kezdődően a tanítvány feladata, hogy Uráról, mint tanítvány bizonyságot tegyen. Az első keresztyén generáció számára ugyanis a tanítványok Jézus földi életének szemtanúi. A húsvét utáni tanítványi kör e vezérlő szempont alapján egészítette ki a tanítványok számát (ApCsel 1,21kk). Csak az ApCsel használja abszolút módon a mathétész kifejezést Jézus tanítványaira vonatkoztatva (vö. pl. 6,1; 21,16).
Keresztelő János tanítványai azáltal váltak jelentőssé, hogy Jézus első tanítványai az ő tanítványi köréből kerültek ki (vö. Jn 1,35kk). Arról is tudunk, hogy e tanítványok a mester halála után is zárt közösséget alkottak (vö. 1Kor 1,12; 3,6; ApCsel 18,24; 19,7). Az ApCsel 9,25-ben a Pál tanítványairól hallunk, a Mk 12,8 par és a Mt 22,16 pedig a farizeusok tanítványait említi. A Jn 9,28-ban a Jézussal vitatkozók magukat Mózes tanítványainak vallják.
Az ApCsel 9,36 az egyetlen ÚSZ-i hely, ahol a mathétria kifejezés Tábitával kapcsolatban előfordul »nőtanítvány« értelmében. A kifejezés alapján gondolhatnánk Jézus egyik nőtanítványára is, helyesebb azonban a »hívő keresztyén nőtestvér« értelmezés. (Ld. még TANUL; TANÍTÁS; TANÍTÓ)
VG
