Teológia
Teológia A teológia g. eredetű szó, a theos és a logia összetételéből származik. Benne Istennek és az emberi beszédnek a kapcsolatáról van szó. A g. gondolkodás is használta, az istenekről szóló mítoszokat, ill. azok értelmezését jelentette.
Az ÚSZ-ben nem fordul elő, először a 2. szd.-ban találkozunk vele az APOLOGÉTÁK írásaiban. Itt nyeri el keresztyén értelmét: az élő Istenről és az Ő kijelentéséről, Jézus Krisztusról szóló hitvallás. Az ókorban és a középkorban a teológia spekulatív jellegére esik a hangsúly, a cél a hit és a tudás harmonizálása, az értelmet kereső hit összeforrasztja a filozófiát és a teológiát. A reformáció a teológia értelmezésében is változást hoz. A teológia egészét a Krisztusban adott váltság eseményére ( KRISZTOLÓGIA; SZÓTÉRIOLÓGIA) koncentrálja. A reformációt követő korszakban újra megindul a teológiai rendszeralkotás. Polgárjogot nyer a kijelentés hangsúlyozása mellett az ún. természeti teológia, s egyre nagyobb hangsúly kerül a természetes erkölcsi képességre. A 18. szd. végétől kezdve a protestáns teológiában kettős értelmű fejlődés figyelhető meg. Egyfelől specializálódás megy végbe, kialakulnak az egyes teológiai szaktárgyak, másfelől a teológiai gondolkodás arra törekszik, hogy mondanivalóját a kortárs tudományokkal és szellemi áramlatokkal folytatott párbeszédben, olykor polémiában fejtse ki.
A teológiai szaktárgyakat jellegük szerint hármas csoportba lehet osztani (történeti, rendszeres, gyakorlati). Történeti szaktárgyak: ó- és újszövetségi bibliai tudományok, egyháztörténet, dogmatörténet. Rendszeres tudományok: dogmatika (hittan), etika (erkölcstan), vallásfilozófia. Gyakorlati tudományok: homiletika (az igehirdetés elmélete és gyakorlata), liturgika (az istentisztelet alkotóelemeivel foglalkozó tudomány), poimenika (lelkigondozás), kateketika (hitoktatás). A teológia mondanivalójának kifejtéséhez, s a kijelentés üzenetének megértéséhez és megszólaltatásához felhasználja mindazokat a tudományokat, amelyek e cél elérésében segíthetik (pl. szociológia, pszichológia, nyelvészet).
Mivel a teológia a hit kritikai reflexiója, ezért a teológia művelésének legitim kerete az egyház közössége. A teológia segíti az egyházat a Krisztus-ismeret megtalálásában, megőrzésében és továbbadásában. Feladata, hogy kidolgozza és meghatározza a helyes bibliamagyarázás elveit, őrködjön azok megtartásán és cáfolja meg a helytelen értelmezéseket. Feladata, hogy őrködjék az egyház tanításának tisztasága felett, valamint segítse állandóan az egyházat a felelős keresztyén cselekvés evangéliumi normáinak megtalálásában.
Feladata a korszerű igehirdetés, lelkigondozás, hitoktatás elveinek és gyakorlatának kidolgozása. A teológia és az egyház kölcsönösen egymásra van utalva. Az egyháztól független teológia öncélú szellemi fényűzéssé válik, a teológiát elhanyagoló egyház szellemi, lelki sorvadásra van ítélve, vagy lényegétől idegen ideológiák befolyása alá kerül.
BG
