Térd
Térd Az emberi test fontos része (h. arökubáh, berek, g. gonü); épsége, ereje az olyan mozgásokhoz, mint a felállás, leülés, járás, nélkülözhetetlen. B-i jelentései térd, térdel (h. bárak, börak, g. tithemi ta gonata), térdre esik (g. gonüpeteo). A reszkető, tántorgó térd a félelem jele (Jób 4,4; Ez 7,17; Dán 5,6).
Az ÓSZ-i gyermektelen asszony a térdein hozatta világra szolgálója magzatát, mert hitte, hogy általa ő maga is megépül és lesz saját gyermeke (1Móz 30,3). A megvénhedt Jákób úgy mutatta meg József fiai iránt érzett szeretetét, hogy térdei közé állítva ölelgette őket (48,12).
A Baal előtt térdet hajtani a legnagyobb bűnnek számított: az Úr csak annak a 7000-nek kegyelmezett meg, akik nem hajtottak térdet a Baal előtt (1Kir 19,18; Róm 11,4). Az egy igaz Isten előtt térdet hajtani viszont az alázatos hódolat és imádás jele. Így imádkozott Salamon, Illés, Ezsdrás, Dániel (1Kir 8,54; 18,42; 2Krón 6,13; Ezsd 9,5), Jézus a Gecsemáné-kertben (Mt 26,39), valamint Pál apostol (Ef 3,14).
Amikor Krisztus visszajön, mindenki térdet hajt majd előtte (Róm 14,11; Fil 2,10).
