Tévtanító

Full text search

Tévtanító G. pszeudodidaszkalosz. A kifejezés a g. nyelvben nem fordul elő, csak az ÚSZ-ben, ill. az ehhez kapcsolódó keresztyén irodalomban. Az ÚSZ-ben csak a 2Pt 2,1 említi, noha a tévtanító személye általánosan ismert volt az első keresztyén gyülekezetek körében. Egyéb elnevezések: pszeudoprofétai, pszeudaposztolosz. A pszeudosz ebben az esetben a tanító tanítási igényének hamisságát és az általa képviselt tanítás elvetendő voltát jelenti. Az ilyen emberek ugyanis a keresztyén tanító típusának (didaszkalosz) hamis képviselői, mivel Jézus uralmi igényét nem ismerik el életük fölött (vö. Mt 7,15; Lk 6,23). Tanításukkal félre akarják vezetni a hívőket és ezáltal Krisztus gyülekezetét is veszélybe sodorják (vö. Mk 13,22). Többször előjön az a gondolat is, hogy megjelenésük a végső idők jelének tekinthető (Mt 24,11; Mk 13,22; Jel 13,11kk).
Az ÚSZ-ben a tanítás fogalma (didakhé) általánosan Jézus ev-át és az erről szóló apostoli igehirdetést foglalja magában. Megfigyelhető, hogy a kezdeti időszakban ez a tanítás tartalmilag még nem teljesen rögzült (noha az erre való törekvés az idézett hitvallásos formulákban már megmutatkozik), a pásztori levelekben viszont már a didakhé rögzült, megtanulásra való tanítási anyag (1Tim 6,20; 2Tim 1,12.14; vö. Zsid 6,2; Jel 2,14.15.24). Ebből érthető, hogy az 1Tim 1,10, a 2Tim 4,3, a Tit 1,9 és 2,1 az egészséges tanítást hangsúlyozza, és szembeszáll minden idegen tévtanítással. Az 1Tim 6,3kk ezt mondja a tévtanítókról: »Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és szóharc betegségében szenved«. A 2Tim 3,1kk az utolsó idők ámítóiról azt mondja, hogy ezek az asszonyokat félrevezetik (2Tim 3,7; vö. 1Tim 5,15). Ezért Titusz számára fontos útmutatás, hogy a krétai gyülekezetben erkölcsileg feddhetetlen presbitereket állítson szolgálatba, mert sok tévtanító próbálja a gyülekezetet hitében megzavarni (Tit 1,5kk). Az apostol a tévtanítók 3 jellemvonását sorolja fel: a) »engedetlenek«, azaz semmilyen egyházi rendbe nem akarnak beilleszkedni, b) magukat prófétáknak és tanítóknak mondják, de az apostoli tanításnak nem engedelmeskednek, c) üres fecsegők és hazudozók, tanácsaik nem a gyülekezet épülését szolgálják (1,10). A »körülmetéltekre« való utalás (Kréta szigetén sok zsidó lakott) azt jelzi, hogy ezek a tévtanítók a zsidókeresztyén szekták tanításait és életmódját igyekeztek becsempészni a gyülekezetbe. Ez a Kr. u.-i 1. szd. gyülekezeteinek életében általános jelenségnek számított. A »zsidó mondák« és az »emberek parancsolatai« kifejezések alapján azt feltételezhetjük, hogy olyan tévtanítókról van szó, akik a kis-ázsiai gyülekezetekben is tevékenykedtek (vö. 1Tim 1,4; 4,1kk).
Az apostol megmondja a tévtanítás elleni védekezés módját is: »kímélet nélkül fedd őket« (1,13), az ilyeneket »el kell hallgattatni« (1,11), hiszen nemcsak a házakba surrannak be (2Tim 3,6), hanem egész családokat feldúlnak, sőt anyagi tekintetben is tönkreteszik őket (Tit 1,11). (Ld. még TANÍTÓ; TANÍTÁS)
VG

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi