Tiszttartó
Tiszttartó Az UF-ban általában kormányzó, helytartó.
1. A régebbi fordítás szerint így hívták a Salamon által bevezetett közigazgatási egységek vezetőit. Salamonnak 12 tiszttartója volt egész Izráelben (1Kir 4,7; 10,15). 2. A babiloni birodalom egyes tartományainak az élén is tiszttartók álltak. Például Gedáliás, akit a babiloni király tiszttartóvá tett egész Júdában (Jer 40,5). Dárius király az egész birodalom fölé 120 tiszttartót rendelt (Dán 6,1; ÚF, 2. v.). 3. Tiszttartóknak nevezték a perzsa birodalom satrapáit is. Mikor Nehémiás engedélyt kap a hazatérésre, ajánló leveleket kér a folyón túl lakó tiszttartókhoz (Neh 2,7).
A rómaiak az általuk meghódított provinciák kormányzását Kr. e. 27-től a következőképpen szabályozták:
- A proconsul a szenátusi - tehát általában már rendezett, pacifikált - provinciákat vezette, általában egy évig.
- A legatus a császári - tehát általában még nem pacifikált - provinciának a kormányzója. Hivatali ideje nem volt meghatározva.
- A procurator egy kisebb vidék kormányzója, amelynek a kormányzása például a megtartott helyi uralkodók miatt nehézségekbe ütközött. Az ő szolgálati idejük is meghatározatlan volt.
Az ÚSZ a régi fordításban a római proconsulokat fordítja tiszttartóknak: például Sergius Paulust, aki Ciprus szigetének (ApCsel 13,7.8.12), Gallio pedig Akhája tartománynak volt a tiszttartója (ApCsel 18,12). E két helyen az ÚF »helytartót« fordít. Az ÚSZ idejében a proconsulokat a római szenátus nevezte ki az ún. szenátusi, tehát általuk kormányozott provinciák élére. Gallia is emlékezteti a zavargó efezusiakat, hogy ha valaki ellen panaszuk van, vannak tiszttartók (helytartók), forduljanak azokhoz (ApCsel 19,38).
