Tömjén
Tömjén Bizonyos fafajták gyantája, melyet megszilárdulás után porrá törtek. Parázsra szórva kellemes illatú füstöt áraszt. Többféle illatszer alapanyagául is szolgált. Arábiából érkezett, karavánkereskedelem révén (Ézs 60,6; Jer 6,20).
Istentiszteleti célra egy meghatározott illatszerkeveréket kellett használni, amelynek a tömjén az egyik alkotórésze volt. Ezt a keveréket tilos volt máshol alkalmazni, halálbüntetés terhe mellett. Önmagában is jóillatú volt, egy részét szétmorzsolva el kellett helyezni a bizonyság előtt a kijelentés sátrában (2Móz 30,34-38). A sátor és templom fölszereléséhez illatáldozati oltár tartozott (2Móz 30,1-10; 1Kir 7,48).
Kötelező volt hozzákeverni az ételáldozathoz (3Móz 2,1k.15k). Más áldozati fajtákhoz nem volt szabad hozzákeverni (3Móz 5,11; 4Móz 5,15). Az áldozók vitték magukkal (Jer 41,5), a templomban külön raktára volt (1Krón 9,29; Neh 13,5.9) az egyéb áldozati kellékekkel együtt.
A visszaéléseket a próféták ostorozták (Ézs 43,23; 66,3).
Drága volt, királyi ajándéknak számított (Mt 2,11).
