Történelem
Történelem A történelem, vagyis az emberiség életében végbemenő események és folyamatok egymásutánja és kölcsönhatása a B íróinak érdeklődése homlokterében áll, bár magát a szót nem használják, mivel elvont fogalomként, újkori értelemben még nem ismerték. Tisztában voltak azonban azzal, hogy a világeseményekben Isten akarata érvényesül és tettei alakítják azt, tudták azt is, hogy az idő, amelyben a történelem eseményei lejátszódnak, Isten kezében van.
Az ÓSZ-ből kitűnik, hogy a történelem magva már a teremtésnél elhangzott parancsban is benne van: »Szaporodjatok és sokasodjatok és hódítsátok meg a földet« (1Móz 1,28). A történelem így egyrészt az egymást váltó generációk (toledót, 1Móz 37,2), másrészt a népek életében bekövetkező események szempontjából érzékelhető. Az ÓSZ Jahve tetteit tekinti a történelem formálójának, de tudja, hogy az isteni akarat emberi-anyagi eszközöket is felhasznál. Főként a h. cászáh = tenni, cselekedni és a pcl = tenni, végezni igék és az azokból eredő főnevek kapcsán beszél Isten tetteiről (ma'száh Jahve). Isten tette volt Izráel megszabadítása Egyiptomból (2Móz 15,11), a honfoglalás (Zsolt 44,2-3), az ellenség felett aratott győzelem (1Sám 11,13). Isten történelmi ítéletet gyakorolt mind a népekkel (2Móz 12,12), mind magával Izráellel szemben (5Móz 32,26-27). Izráelben ismerték a történetírást (kronológia, annales, pl. 2Krón 9,29).
Az ÚSZ-ben az ergazomai és poieió igék fejezik ki Isten tetteit a történelemben. Jézus, a mennyei Atyával együtt szüntelenül munkálkodik a történelem világában (Jn 5,17). Az egyházban munkálkodó Szentlélek is formálja a történelmet (1Kor 12,6; Ef 1,11), Isten tanácsvégzése valósul meg így (ApCsel 4,28), az ember mégis felelős tetteiért (Lk 22,22). Az apostoli misszió is történelemformáló erő (ApCsel 1,1-2). Az újjáteremtés lesz a történelem vége (Jel 21,5). (Ld. még ÜDVTÖRTÉNET)
BJ
