Tószefta
Tószefta 1. Neve. A Tószefta elnevezés a h. jászaf igéből származik. Jelentése: kiegészítés, hozzáadás. A Tószefta a tannaitakor (Kr. u. 1-3. szd.) palesztinai tanházaiból származó haláká hagyományok Misnához hasonló gyűjteményének a neve. (Többes számban, Tószafót, a Kr. u. 12. és 13. szd.-i francia-német talmudiskolákból származó, a Babiloni Talmud Gemárájához fűzött magyarázatokat jelenti, amiket a lapszélre írtak.)
2. Keletkezése. A Tószefta keletkezése összefügg a Misnáéval. A hagyomány szerint (Szanh. 86a) a Tószefta R. Nehemjá tanházából, a Misna R. Meir tanházából származik. Mindkettő R. Akiba tanítványa volt. Az ő gyűjteményük a Misna és a Tószefta alapja. A Misnát Kr. u. 200 körül R. Jehuda há Nászi szerkesztette össze. A gáón Serira (Kr. u. 987) arról tudósít, hogy a Misna végső redakciója után R. Jehuda há Nászi egyik tanítványa, R. Hijjá végezte el a Tószefta végső összeszerkesztését. A Tószefta tehát nagyjából a Misnával egy időben keletkezett, s végső terjedelmét nem sokkal a Misna lezárása után nyerte el.
3. Tartalma és felosztása. A Tószefta tartalmában és felosztásában a Misnához hasonlít, de a Misnával ellentétben, kánoni tekintéllyel nem ruházták fel. Vannak, akik ebből is következtetnek arra, hogy nem sokkal a Misna lezárása után keletkezhetett, még abban az időben, amikor a Misnának sem volt kánoni tekintélye. Négy traktátussal kevesebb, terjedelemben 80 fejezettel kisebb, mint a Misna. Több haggádát tartalmaz, mint a Misna, ezért elevenebb és színesebb. Szerzője számos olyan hagyományt belevett, ami a Misnából kimaradt. Vannak esetek, amikor a Misna és a Tószefta hagyományai érintkeznek, de előfordul az is, hogy ellentétben vannak egymással. Ebből adódik, hogy a végső redakció után is voltak harmonizálási kísérletek a Misna és a Tószefta között. Szövegtörténeti és értelmezési szempontból a Tószeffának nagy jelentősége van. Megőrzött olyan hagyományokat, amelyek a Misnából kimaradtak. Egyes törvényeket világosabban megmagyaráz, több esetben a viták kiindulópontját és lefolyását pontosabban leírja, mint a Misna.
4. Kiadások, fordítások. A Tószefta két kéziratban maradt ránk, az Erfurti- és a Bécsi-kéziratban. Hasonlóan értékes az első nyomtatott kiadás (Venedig, 1521/22). Blasius Ugolinus (Biagio Ugolini) a »Thesaurus antiquitatum sacrarum« sorozatában latinra fordítva adta ki a Tószefta három rendjét, 31 traktátusát (Venedig, 1755-1763). Az első kritikai kiadás M. S. Zuckermandel nevéhez fűződik (1880/82). (Ld. még MISNA)
NA
