Türelem, tűr
Türelem, tűr A szenvedések tüzében égő ember reménykedő bizakodása Istenben. Az állhatatosság és a feszült várakozás egyformán hozzátartozik a szó alapjelentéséhez, mégpedig hangsúlyosan aktív értelemben. H. córek cappajim, g. hüpomoné, makrothümia.
A B-ban gyakran azt a magatartást jelöli, amikor valaki jogos haragját visszatartja, elfojtja. Ebben az értelemben különösen Istennel kapcsolatosan gyakori (pl. 2Móz 34,6; Zsolt 86,15; Ézs 48,9). Isten türelme megbocsátásában nyilvánul meg (2Móz 34,6; Neh 9,17; Mt 18,21kk), de ez nem zárja ki a büntetést (Náh 1,3) és az ítéletet (Lk 18,7k; Róm 2,4).
Az emberi türelem mintaképei: Jób (Jak 5,11), a vértanúk és a próféták (Jel 13,10), az Úr Jézus (1Pt 2,20kk). A szenvedésben (2Thessz 1,4) és a vértanúságban (Jel 2,2) megmutatott állhatatosság a kipróbált hit egyik jele (Zsid 12,1-3). Az emberi türelem a Szentlélek ajándéka (Gal 5,22) és ezáltal részesedés az ÚJ TEREMTÉSben (1Kor 13,4). A Krisztusban hívő ember jellemzője (Lk 21,19; Róm 15,4), és mint ilyen, a HITnek és a REMÉNYSÉGnek a szinonimája.
