Újjászületés
Újjászületés G. anagennaó, palingeneszia. A kifejezéssel azt a folyamatot írja körül az ÚSZ, amelyben Isten a maga gyermekévé tesz bennünket, részesít az örök életben, megváltva ezzel a haláltól. Jn 3,3.5 szerint csak az újjászületés által lehet valaki Isten országának a polgára. A Tit 3,5-ben és az 1Pt 1,3.23-ban olvasható kifejezéseket Jn ev-a más szavakkal írja körül (Jn 1,13: »Istentől születtek«; 3,8: »Lélektől született«; 3,3: »újonnan, azaz fentről születik«). Az alapul szolgáló kép (a természetes születés folyamata) világosan mutatja, hogy az ember a maga újjászületéséhez semmivel sem tud hozzájárulni. Ez kizárólagosan Isten munkája, mivel új életet csak ő adhat (1Pt 1,3.23). Ezért lehet szó Isten általi nemzésről is (vö. Zsolt 2,7; Jak 1,18). Isten az embert Igéjével szüli újjá (1Kor 4,15; Jak 1,18), amely romolhatatlan, nem romlandó, életet adó mag (1Pt 1,23). Pál azt mondja önmagáról, hogy ő Isten Igéje által »hozta világra« a hívőket (1Kor 4,15; Filem 10). Az apostol az újjászületést szoros kapcsolatba állítja a keresztséggel, és ezáltal megfelelő módon kifejezi a keresztségben végbemenő megújulást: »újjászülő és megújító fürdő a Szentlélek által« (Tit 3,5; vö. Róm 12 2). A keresztség időpontját azonban nem lehet megtenni az újjászületés kizárólagos időpontjának, mivel az újjászületés folytonos megszentelődésre hív. Az újjászületés eredménye az »élő reménység«, amit Jézus Krisztus feltámadása által nyer el a hívő (1Pt 1,3; 3,21). Ez az eszkhatológiai látás az újjászületés lényeges vonása. Nem a hívő egyéni élményei a fontosak, hanem Krisztus feltámadásának erői. Az újjászületett ember is eltévelyedhet, de újra visszatalálhat Istenhez (Jak 5,19). Mivel az újjászületés az ev által történik, nem születhet újjá az, aki Isten Igéjét megveti (vö. Jn 8,43-47). Az újjászületett ember nem csak Istent és Krisztust szereti, aki őt újjászülte, hanem az Isten által újjászült testvért is (1Jn 4,7; 5,1.4.18). (Ld. még ÚJ TEREMTÉS)
VG
