Uralkodik
Uralkodik A szó azt fejezi ki, hogy valaki a hatalmát érvényesíteni tudja, gyakorolja. A B-ban mind profán jelentésben, mind hitvallásként, mind reménységként előfordul ez a szó, ugyanakkor néhányszor átvitt értelemben is.
1. (Politikai) hatalom gyakorlása az emberi kapcsolatokban: József a testvérein szeretne uralkodni (1Móz 37,8); Gedeont uralkodásra szólítják fel (Bír 8,22). Izráelben ún. királytörvény volt (5Móz 17,20; 1Sám 8,11; 2Sám 23,3), mely nemcsak a királyság »tüköre«, hanem egyben sokszor a messiási királyság ígérete is. De uralkodik a gazdag is a szegényeken (Péld 22,7).
2. Isten népének boldog hitvallása, hogy Isten uralkodik (és ennek sokféle szempontból van jelentősége és tartalma). Isten mindenen uralkodik (Zsolt 103,19; Jel 11,15). A pogány istenekkel szemben apológiát fejez ki (Dán 4,22-23; 6,26; 7,27; Jel 11,17).
3. A Messiás megjelenésének következménye az, hogy uralkodik (Ézs 9,5-6; Jer 23,5-6; Ez 37,22; Mik 5,1; Dán 7,14; 1Kor 15,25; Róm 14,9). Krisztus személyéhez kapcsolódik, hogy uralma végül az Atya uralmába és békességébe torkollik (Róm 6,9; 1Kor 15,24; Kol 3,15). Krisztus 1000 éves uralmában a hívek is vele együtt uralkodnak (Jel 20,4).
4. Végezetül néhány, részben átvitt értelmű kifejezés: az embernek az indulatain uralkodnia kell (Péld 16,23); az emberen uralkodik a halál (Róm 5,14) és a Törvény (Róm 7,1). Jézus rosszallóan említi tanítványainak, hogy a pogányokon uralkodnak fejedelmeik, melyet a tanítványok nem utánozhatnak (Mt 20,25), ugyanígy szól az 1Pt 5,3 is. Az asszonynak a férfi feletti uralkodását ítéli el az 1Tim 2,12.
