Vacsora
Vacsora Eltekintve a reggel elfogyasztott néhány falattól, vagy az útközben alkalmilag talált gyümölcstől, méztől, a B emberei napjában kétszer étkeztek. Először 10-12 óra között, munka közben (pl. Ruth 2,14k), ez volt a szerényebb. A fő étkezés este volt, a napi munka után. Így ígéri Isten a pusztában: »Estére húst esztek« (főétkezés), »reggel pedig kenyérrel laktok jól« (a késő délelőtti étkezés, 2Móz 16,12).
Mivel a fő étkezés este volt, természetesen ez volt általában az ÜNNEPI LAKOMÁk ideje is. Magyar B-fordítások ezért adják vissza ezt az étkezést a »vacsora« szóval. Ilyen a PÁSKA vacsorája. A régi fordítások »vacsoráló helye« a vendéglő ünnepi étkezésekre szolgáló különterme (Mk 14,15; Lk 22,12). »Nagy vacsora« - ünnepi lakoma (Lk 14,16). »Készíts nekem vacsorára valót...« (Lk 17,8), annyi mint »Egész napi munkád után még készítsd el fő étkezésemet, szolgáld fel, majd csak utána ehetsz és pihenhetsz«.
Mivel a vacsora a fő étkezés, ezért volt botrányos a korinthusi állapot, amikor az együtt étkező gyülekezetben egyesek dőzsöltek, mások szűkösen ettek (1Kor 11,21).
Az úrvacsora: a keresztyén gyülekezet ünnepi étkezése.
