Velő A csontok üregrendszerét kitöltő zsíros kötőszövet. A velőt a B-i idők közgondolkozása a legfinomabb zsiradéknak, valamint a testi erő forráshelyének tartja (Jób 21,24). A neve héberül: móah, görögül: müelósz.
Az Ézs 25,6-9 szerint Isten a Sion-hegyén tartandó szövetségi lakomán »zsíros, velős falatokat« ad majd a népeknek. Ez számított a korabeli emberek szerint a lakoma legjavának. Az áldozati állatból Isten épp ezért kapta a kövér részeket (3Móz 3,3.15k). A velő tehát átvitt értelemben jelenti valaminek a legjavát. Ezékiel példázata a rozsdás fazékról - melyben a kövér falatokkal együtt főnek a velőscsontok - hirdeti, hogy Jeruzsálem főemberei, a város »színe java« sem kerülheti el az ítéletet (24,1-14).
A Zsid 4,12 szerint Isten igéje áthatol »az ízületek és a velők szétválásáig«, vagyis az emberben nincs semmi, se szellemi-lelki, se testi vonatkozásban, amit az ige el nem érne.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.