Versengés
Versengés Pártoskodó, intrikáló, egyenetlenséget szító, saját érdekeit szolgáló szellemiség; h. rib, möribáh, g. érisz, ertheia.
Amikor összecsapnak egymással az ellentétes érdekek, akkor az versengést, viszálykodást eredményez. Ez jelentkezhet ádáz szóharcban (2Móz 17,2; Mk 9,14; 2Tim 2,14.23; Tit 3,9), sőt durva, erőszakos cselekedetekben, tettlegességben is (Péld 23,29). Vannak emberek, akiknek egészen sajátos módon természetükben van a versengés, az állandó viszályszítás: mint pl. az alkoholisták (Péld 23,29-30), az önző maguknak valók (1Móz 13,7; Péld 28,25; Fil 2,3), az ostobák és a csúfolódók (Péld 18,6; 22,10). Az egymással való versengés gyűlölködéshez, ill. a gyűlölködés állandósulásához vezet, mint pl. a bibliai időkben a zsidók és nem zsidók között (Ef 2,14). A versengés Jézus tanítványi körét sem kímélte, aminek bizonysága a »Ki a legnagyobb?« rangvita (Lk 22,24). A keresztyének magaviseletére nézve meghatározó az EBED JAHVE (az Úr Szolgája - Jézus Krisztus) példája, aki »nem szít viszályt és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcán« (Mt 12,19). A versengés szinte egyetlen ÚSZ-i bűnkatalógusból sem hiányzik (Róm 1,29; 13,13; 1Kor 3,3; 2Kor 12,20; Gal 5,20).
